A Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb és a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem közösen szervezett továbbképzésének első alkalma zajlott le november 12-én. Somogyország lápos berkeitől az őrkői cigányok hagyatékán át, egészen Felcsík dombjaiig kalauzolták el a neves előadók zenével és tánccal az érdeklődőket.

Sűrű, de egy mindenképpen élménydús és eredményes rendezvénysorozat első alkalma valósult meg a megszokott termekben. Helyszínként az egyetem helységei szolgáltak, míg az előadókat a Délibáb Kultúregyesület hívta meg. Az immár több mint másfél évtizedre visszanyúló közreműködés ebben az évben első alkalommal végre újra lehetségessé vált a pandémia után. Táncoktatásra ez alkalommal Kovács Gábor Norbert aranysarkantyús és felesége Kovács-Gál Nóra aranygyöngyös táncosok lettek felkérve, akik fiatalos intezitással vezették be a táncolni vágyókat Somogyország veretes motívumaiba. A Délibáb tagjai is részt vettek az eseményen, hozzájuk csatlakoztak a Zeneegyetem hallgatói illetve jónéhány, a tánc után érdeklődő személy.

Szilágyi-Varga Diána népdalénekes, a termet teljesen betöltő csoportnak a népdalok betanításán kívül, a népdalcsokrok összeállításában és egyéb gyakorlati dologokban is segédkezett.

Kovács László és Fodor Zsuzsa a különböző magyar népi hangszerek iránt érdeklődőket tanították többek között a citerán, tekerő lanton és ütőgardonon történő játék rejtelmeire. Gyerekektől egészen a felnőtt korosztályig volt, aki bővítette tudását a népzenetanároknál és voltak,
akik már több évtizedes tapasztalattal fordultak a tanítókhoz, voltak akik épp három hete kezdték el az adott hangszerrel való ismerkedést.

Fajkusz Attila, a Fajkusz Banda prímása, a vonós zenészeket képviselvén, mint óraadó tanár ugyancsak részt vett a továbbképzésen. Az egyetemi hallgatók mellett gyerekek is elleshettek új virgákat, jellegzetes vonókezelési módszereket és még ismeretlen dalok játszási módját, bővítve
így tudásukat.

Az együttműködés eredményeként számos érdeklődő ismerhette meg a magyar kultúra egy-egy szeletét, a hallgatók ráadásul még el is ismertethették a továbbképzést az egyetemi tanterv részeként. A Délibáb Kultúregyesület és a Zeneegyetem nagy örömére szolgált, hogy ilyen nagy
számú, nemzetközi csapat kívánta megismerni a magyar kulturális örökséget, annak táncanyagát és népdalkincsét. Különösen azért, mert egy ilyen régóta fennálló együttműködés egyre több érdeklődőt vonz. Nemcsak magyarokat, akik újból kívánják felfedezni gyökereiket, vagy elmélyíteni tudásukat, hanem egy multikulturális társaságot is. Nagyrészben az egyetemen tanulók aktív érdeklődést mutatnak a magyarság kultúrája iránt, ami miatt a rendezvénysorozat talán egy még fontosabb szerepet tölthet be.

Rozs Péter