Ahogyan azt a régebb óta Bécsben élő fiatal egyetemisták már talán megszokhatták, a Magyar Diákok Egyesülete minden évben gólyaavatót szervez az újonnan érkezők számára, ezzel éltetve egy nagy múltú, igazi magyar hagyományt. Ezt pedig minden évben egy hétfőnkénti beszélgetős, ismerkedős estsorozat előzi meg, amely eddig LocoMonday néven futott.

Idén viszont sok minden másképp alakult, a kormány friss rendeletei miatt az MDE is nehézségekbe ütközött az események szervezése közben. Így az avató 2020-ban sajnos elmarad, viszont ezért a hétfői alkalmakat szerettük volna még hangsúlyosabbá tenni, hogy a gólyáknak most is legyen alkalma egymással és az Egyesülettel is megismerkedni.

A jelenlegi helyzetben szerettünk volna egy kevésbé zsúfolt helyet választani ezen esemény otthonának, így a Café Wilheim-re esett a választásunk, akik már korábban is szívesen látták a diákokat. Az új eseményt pedig Weekly Wilheim névre kereszteltük.

Nagy örömünkre már az első alkalommal, szeptember 14-én rengetegen eljöttek. Az Egyesület aktív tagjai mellett az Alumni is nagy számban képviseltette magát, így az újaknak lehetőségük nyílt még több, tapasztalt bécsi egyetemistával beszélgetni.

Az eseményen a gólyák feltehetik az egyetemmel, ügyintézéssel, mindennapi élettel kapcsolatos kérdéseiket, amikre esetleg addig nem kaptak választ, közben pedig egy kávé, fröccs, vagy sör mellett ismerkedhetnek egymással is.

A Café Wilheim szuper választásnak bizonyult az esemény helyszíneként, hiszen így Bécs egy csendes, nyugodt kis sarkában lehetőségünk volt összehozni az egyetemista generációkat egy remek hétfő esti programra.

Szeptembertől újra indultak a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület próbái. A próbák a megszokott időben zajlanak, a Barka Bécsi Magyar Népdalkör szerdánként 17:30-tól próbál, a Délibáb felnőtt tánccsoport próbái szerdánként 19 órától, péntekenként pedig 20 órától zajlanak Kilyénfalvi Gábor és Piszker Ágnes vezetésével. A kisebbeket továbbra is Piszker Ági várja csütörtökönként 16 órától két csoportban.

Természetesen próbálunk minden egészségügyi szabályozást betartani, ennek értelmében minden próba után feltakarítjuk a termeket, közös helyiségeket, valamint rendszeresen szellőztetünk, fertőtlenítünk. A létszám korlátozása miatt a táncosok szabályosan beosztva, a létszámra odafigyelve több turnusban érkeznek jelenleg a próbákra.

Bízunk benne, hogy ezen korlátozások mellett egy viszonylag biztonságos tudtunk létrehozni, ahová nyugodtan be lehet térni heti pár órára kicsit kiszakadni a mindennapos tébolyból és rohanásból, és átadni magunkat a népzene és a néptánc szeretetének.

Várunk mindenkit szeretettel, vigyázzunk egymásra!

A Délibáb csapata

A japán konyhaművészet alapjaival folytatódott szeptember 19-én, a „Pannon Kulináris Sorozat“ az alsóőri Klubházban. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület gasztronómiai programján miso levest, onigirit és matcha teás tiramisut készítettek a főzőkurzus résztvevői.

A japán konyha alapjaival ismertette meg az érdeklődőket a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület a Pannon Kulináris Sorozat keretében. Kétszer 8 fős csoport készítette el együtt a tipikus japán ételeket. A főzőkurzust Seper Mariann a Kultúregyesület tanácsadója vezette, aki maga is a japán konyha szerelmese, az elmúlt évben pedig Japánban ismerkedett meg a helyi konyhaművészet alapjaival.

„A japán kultúra mindig is érdekelt engem, évek óta japán regényeket olvasok, a sushit egyébként is szerettem, de amikor Japánban voltunk, rájöttem, hogy tényleg nem csak sushi van Japánban, hanem nagyon nagyon változatos a japán konhya.“ – mondta Seper Mariann.

A közös ételkészítés a matcha teás tiramisuval kezdődött. A szervezők már előkészítették a matcha-val, tejszínnel és porcukorral összekevert mascarponet, a kurzus résztvevői pedig a babapiskótát málnapürébe mártották, majd egymásra rétegezték a mascarponés krémmel. A főétel miso leves volt, amihez a résztvevők az előre elkészített dashi alapléhez saját ízlésük szerint választottak levesbetétet, ami lehetett, tofu, újhagyma, shiitake gomba, wakame alga vagy akár szójaszósz. Az utolsó étel, amit készítettek az onigiri volt, aminek fő alkotóeleme a rizs. Az érdekessége a töltelékben rejlik, a résztvevők mielőtt algával körbetekerték a falatkákat, tonhalas majonézes miso töltelékkel, grillezett lazaccal vagy umeboshi-val ízesítették.

Seper Mariann egy úgynevezett „bento boxot“ is bemutatott a kurzuson. Ezt tulajdonképpen mint ebédet tudják magukkal vinni a felnőttek az irodába, vagy akár a gyerekek, az iskolába. Az egyharmada ennek a dobozkának rizs, ami mellett van benne még a többi között tojástekercs, rántott hús, de lehet benne virsli, brokkoli vagy sárgarépa, ezeket mindenki maga választhatja ki. Miután az ételek elkészültek, a résztvevők közösen fogyasztották el a tipikus japán ételeket. A Pannon Kulináris Sorozat október 10-én, őszi gyógynövénytúrával folytatódik. A 60-90 perces séta az alsóőri Klubház elől indul majd, Liszt Eveline vezetésével.

Képek és szöveg: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3067747/

Ez a kérdés azért érdekes, mert Ausztria nem tartozott a győztesekhez, hanem az osztrákok és magyarok együtt harcoltak első- és másodsorban is az osztrák érdekekért.

Mégis 4300 km2 és 350 ezer fő (ebből kb. 65ezer magyar) Ausztriához csatolásáról döntöttek Trianonban. Hozzátartozik a történethez, hogy Ausztria már kilenc hónappal korábban békét kötött az antant hatalmakkal a saint-germain-i békeszerződésben, és már ott rögzítették az új osztrák-magyar határokat.

Ezeket a döntéseket – egyedüliként a trianoni határok közül – a Sopron és környéki népszavazással korrigálták, amelynek eredményeként a döntően magyarok lakta Sopron és környéke visszakerült Magyarországhoz. A népszavazás kb. 65ezer lakost (ebből kb. 40-45 ezer magyart) és 300 km2-t érintett. Nem meglepő módon a népszavazás eredménye pontosan lekövette a nemzetiségi arányokat: A magyarok (65%) Magyarországhoz, az egyéb nemzetiségűek (főként német ajkúak) az Ausztriához tartozást támogatták.

A trianoni döntésről tehát még csak azt sem lehetett elmondani, hogy a német többségű területeket kívánta Ausztriához csatolni, hiszen az elcsatolandó területek között voltak jócskán magyar többségű területek is.

A rendezvényre a Collegium Hungaricum előadótermében került sor szeptember 17-én, este 19 órakor.

Szeptember 14-én hétfőn, a hagyományos tanévnyitó ünnepség nélkül indult el az oktatás a Collegium Hungaricumban található Bécsi Magyar Iskolaegyesületben is. Az első nap hat osztály diákjait fogadták személyesen a pedagógusok, és a héten még további négy osztályban kezdik meg a 2020-2021-es tanévet a gyerekek.

Ahogy azt az iskola vezetője Király Andrea hangsúlyozta, mind a tanárok, mind a diákok egyaránt várták a találkozást, hisz bár jól működött az előző félévben az online oktatás is, azért a személyes, tantermekben való találkozás és tanulás nem csak a tananyag átadásáról szól. Bár vannak szülők, akik egyelőre inkább a kiscsoportos, vagy az otthonukban történő tanítást kérik, amíg a szabályok engedik, maradnak a hagyományos tanítási rend mellett.

Az osztályok létszáma idén valamivel alacsonyabb lesz, mint a korábbi években. Ez számszerűen 10-20 fő közötti létszámot jelent egy-egy tanterembe. A Collegium Hungaricum vezetésével egyeztetve úgy döntöttek, hogy a gyerekeket most a szülők nem az osztályokig kísérik, hanem a pedagógusok a recepciónál várják a tanulókat, és onnan ők kísérik fel a megfelelő emeletre a tantermekig őket.

Király Andrea igazgatónő szerint bár a szülők a járványhelyzet miatt óvatosabbak, és néhányan inkább amellett döntöttek, hogy egyelőre nem viszik a magyar oktatásra a gyerekeket, a többség még mindig igénybe veszi a délutáni iskola lehetőségeit. Pedagógusként azt is megerősítette, hogy nagyon sokat jelent a gyerekeknek, ha a saját korosztályukban is találkoznak magyar anyanyelvű közösséggel, és nem csak a családtagokkal tudnak ezen a nyelven beszélgetni, játszani. Az iskola nem csak a nyelv elsajátításának, megtanulásának a színtere, itt barátságok is szövődnek, és a gyerekeknek van lehetőségük arra, hogy kirándulásokon, vagy egyéb szabadidős tevékenységeken vegyenek részt együtt.

Cikk és képek: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3066986/

Idén is kezdetét vette a tanév az AMAPED-ben. Az évnyitóra szeptember 12-én került volna sor a Mariahilferstr. 1C szám alatt, azonban végül a járványhelyzetre való tekintettel a rendezvény idén rendhagyó formában került megrendezésre: a pedagógusaink Lackfi János Tanári ária című versét mondták videóra, amely elérhető a youtube csatornánkon.

Szeptember 14-én gond nélkül zajlott le az első tanítási napunk. A foglalkozásvezetők a szülőkkel és a diákokkal egyeztetve részben maradtak a hagyományos óráknál, de online részvételt is biztosítanak azoknak a diákoknak, akik személyesen nem tudnak részt venni a magyar nyelvű foglalkozásokon. A Ringató és az Óperenciás babaórák szintén elindulnak a héten, mindenkit várunk szeretettel!

A kézfertőtlenítésre és a közös terekben, valamint a tanórák alatti távolságtartásra továbbra is kérjük, figyeljetek. Vigyázzunk egymásra!

További információk:

office@amaped.at

www.amaped.at

Tanáraink előadása az évnyitó alkalmából:

Lackfi János: Tanári ária

A 2019 decemberében tartott továbbképzésünk folytatásaként az eredetileg 2020. áprilisra tervezett második részre szeptember 13-án került sor.

A résztvevők busszal érkeztek Eisenstadt-ba, az Eszterházy kastélyba. Az Eszterházy család története szorosan összefonódik a magyar történelemmel, a család legfontosabb lakóhelye pedig az egyik legjelentősebb magyar emlék Ausztria területén, ezért esett a választásunk erre a helyszínre.

A látogatás első felében a kastély termeit jártuk végig, és a vezetés során megismerkedtünk az Eszterházy család történetével. Ezután az Eszterházy Melinda életéről szóló színvonalas kiállítást néztük meg, valamennyiünket rabul ejtett az Ő különleges élettörténete.

A kastély megtekintése után rövid sétát tettünk Eisenstadt belvárosában és a kastély parkjában, majd tovább utaztunk Rustba. Itt először megebédeltünk, majd a délelőtt látottak feldolgozása következett. Nagy Barnabás bemutatta nekünk, hogyan lehet egy kiállítást a gyerekeknek érdekessé tenni, az új ismereteket különböző feladatokkal megerősíteni. A megismert gyakorlatokat azonnal ki is próbáltuk. Ezután az emlékezetes nap végén hazaindultunk.

Saját meglátása szerint, mint egy 10 évvel korábban kapta meg a kitüntető címet, a ma már 25 éve Bécsben szolgálatot teljesítő Simon Ferenc. De az általa ellátott feladatokat talán maradéktalanul fel sem tudnánk sorolni, így mégsem olyan meglepő, hogy Bécs érseke, Schönborn bíboros, már most kinevezte.

Bécs érseke, Christoph Schönborn bíboros, lelkipásztori munkája elismeréseként, érseki tanácsosi címet adományozott Simon Ferenc esperes, főlelkésznek. A többi tisztsége között Bécs város második kerületének esperes-plébánosa, aki a keresztény-zsidó együttműködési biztos is egyben, immáron 25 éve él Bécsben.

A Főegyházmegyéhez tartozóan Bécsben, Bécsújhelyen és Badenben miséznek magyarul, ez mintegy 5-6 ezer főt jelent a magyar hívek közül, akikkel rendszeresen tartanak kapcsolatot. Jelenleg még mindig elővigyázatosan, a járványügyi előírásokat figyelembe véve tartanak magyar nyelvű szentmiséket a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközségben.

Cikk és képek: https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3066210/

Az idei évben augusztus 31. és szeptember 4. között került megrendezésre az AMAPED Hagyományőrző kézműves tábora, amelyben 14 ügyes kezű, szorgalmas 5-13 éves korú gyermek vett részt.

A gyermekek egész napját kitöltötte a bütykölés, minden nap újabb és újabb kézműves technikával és a hozzá tartozó természetes anyagokkal várták őket a tábor vezetői: Pintér Szabina, Piszker Ágnes és Bagári Kinga. A lelkes táborozók kincsesdobozt dekupázsoltak, cipősdobozt varázsoltak egyedivé, levendulás mécsest és illatos szappanokat öntöttek és az első naptól fogva -különböző technikákat alkalmazva- rengeteget fontak. Az idén kipróbálhatták a viaszos batikolás és a nemezvirág készítésének rejtelmeit is.  Mindezek mellett agyagcserepet díszítettek kékfestő módra, szorgalmasan lyukasztották a bőrt a bőrdobozkához, kitartóan fűzték a farmerkarkötőre a fagyöngyöket és tükrös mézeskalács is készült piros mázzal és cukordiszitéssel. A tábor utolsó napján pedig nem maradhatott el a palacsintatészta kikeverése, sütése sem.

A táborozók jókedvéhez hozzájárult a sok közös játék és a délutáni játszóterezés is. Reméljük mindenki jól érezte magát, jövőre is szeretettel várunk minden régi és új érdeklődőt! :)

Piszker Ágnes