Radda István, 1939. november 27-én Győrben születtem. Szüleim Dr.Radda Gyula és Dr.Bernolák Anna harmadik gyermeke vagyok. Az Általános Iskola után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba kerültem, ahonnan az érettségi osztályból 1956. november 16-án a szülői önfeláldozás mintapéldájaként nővéremmel és bátyámmal nyugatra mehettem. Innsbruckban egy ismert tiroli család gyermekként befogadott. 1957. augusztusában az Innsbrucki Magyar Gimnáziumban érettségiztem. Kémiai ill. gyógyszerészeti tanulmányaimat Genfben ill. Zürichben kezdtem és az innsbrucki egyetemen folytattam. Végül Némerországban gyógyszerkereskedési állami vizsgát tettem le.
Ezután 2002-ig, a nyugdíjkorhatár eléréséig a gyógyszeriparban először eladási tanácsadó voltam majd új gyógyszerek bevezetésével ill. a vállalaton belül szakmai továbbképzéssel foglalkoztam Stuttgartban és Münchenben. 41 évvel ezelött Marikával megházasodtunk, fiúnkkal és 3 unokánkkal a családon belül magyarul beszélünk.
A nyugati magyar emigrációs szervezetek életében már 1959-től rendszeresen és részt vettem. A nyugaton újra alakult MEFESZ pénzügyi ellenőre és az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok elnöke voltam ezenkívül a Pax Romana Mozgalom tagja is voltam. E ténykedéseim következményeként a kommunista rendszer a „nem kívánatos személyek“ listájára tett, amiért szüleimet csak nagyritkán láthattam. A rendszerváltás után álmaim Magyarországát keresve badacsonyi szőlőnket és kiskunmajsai tanyánkat családommal rendszeresen látogatom.
2000-től újra bekapcsolódtam a magyar szervezeti életbe. 2001-ben Stockholmban, a NYEOMSZSZ (Nyugat-Európai Magyar Szervezetek Szövetségének) alakuló ülésén pénzügyi ellenőrnek választottak, ahol 2011-ig működtem. Így az innsbrucki „Mindszenty-Ház“ gazdasági felelőse majd az Ausztriai Központi Szövetségnek 2 évig sajtóreferense, 6 évig főtitkára, majd az utolsó 2 évben, 2012-ig, pénzügyi ellenőre voltam.
Jelenleg a „Bécsi Magyar Kultúrcentrum Baráti Kör“ elnöke ill. a 2013-ban megalakult „Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának“ magyar kapcsolatok referense vagyok. Tagja vagyok a „Pannonhalmi Bencés Diákszövetség“-nek, ezáltal kapcsolatot tartok a volt „Alma mater“-ommal.
Nagy örömömre 2009-ben, Sopronban a határnyitás megemlékezés keretében felvettek az „56-os Szabadságharcos Lovagrend“-be tiszti tagként és a Magisztérium kinevezett az „Osztrák-Német Nagypriorátus“ nagypriorjának. Hat évvel ezelött, 50 év tiroli tartózkodásunk után Bécs közelébe költöztünk, így számomra a magyarországi látogatások jóval gyakoribbak.
