A bécsi Collegium Hungaricum épületében egy érdekes fotókiállítás nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A „Nők mint hősök“ című tárlat célja, hogy bemutassa az első világháború idején a hátországában élő nők mindennapjait. Mintegy negyven képet válogatott ki a kiállítás számára a Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettese és a Bécsi Történeti Intézet igazgatója Ifj. Dr. Bertényi Iván, aki a házigazda szerepét is betöltötte, Kincses Károly fotómuzeológussal, valamint Bodnár Zitával a Balassi Intézet munkatársával, aki egyben a Kulturális Rendezvényi Főosztály főosztályvezetője.
A nyitóünnepség meghívottja Prof. Dr. Christa Hämmerle a Bécsi Egyetem történészprofesszora, aki az első világháború történelmének szakértője.
Prof. Dr. Christa Hämmerle
Az előadó a korszak jeles kutatója és szakértője, mint jó előadó arra törekedett, hogy az érdeklődők számára is érthető módon mutassa be az általa kutatott történelmi korszakot, s a nők első világháborúban vállalt szerepét. Sok, az életből vett példával, vetített képekkel illusztrált előadás részesei lehettek a jelenlévők.
A professzor asszonytól a közönség megtudhatta, hogy a nők mit tettek hozzá a háborúhoz, miként támogatták a háborút, illetve a háborúban harcoló férfiakat. A katonai kutatási anyag mellett sokat segített egy-egy megmaradt napló, mely sokkal közelebb hozta a korszakot.
Elsőként számos arisztokrata hölgy vállalt feladatot: jótékonykodtak, ápolónői tanfolyamot végeztek és hosszabb – rövidebb időre szolgálatot vállaltak valamelyik kórház önkéntes ápolónőiként. A középosztályok lányai, asszonyai nem ritkán a frontkórházakban teljesítették feladatukat.
A háború kitörését követően általános volt az eufória – a nők is rettentő lelkesek voltak. Abban reménykedtek, hogy a hadiállapot rövid ideig tart és sikereket hoz. De nem így lett. Egyre több és több sebesült és halálhír érkezett a front mögé. A szenvedéssel és a halállal való találkozás, az addigi szemléletüket is alapvetően megváltoztatta. Kevesen tudtak folyamatosan helytállni az eddig nem tapasztalt kihívásokkal szemben. Sok esetben a – csupán 16 – 17 éves – lányok lelkiállapota romlott, az átéltek teljes kiábrándulásához és apátiához vezetett.
A háború okozta hátországbeli feladatok ellátása egyre nagyobb feladatot jelentett. A hadifoglyokkal nem lehetett elvégezni minden feladatot, szükségessé vált a nők bevonása a gazdasági életbe. Akik nem a betegápolást választották, a varrodákban, az élelmiszeriparban, a fegyver- és lőszergyárakban, a vendéglátásban, a szociális szférában helyezkedtek el. A szolgáltatóiparban is egyre nagyobb űrt töltöttek be a férfiak helyett alkalmazott nők: így láthattunk nőket a szállításban segíteni, a postai feladatok ellátásában vagy gyármunkásként. Azok, akik elveszítették a háborúban a férjeiket, vagy valamelyik közeli rokonukat, nem választhattak: még több munkát vállaltak.
A fronton az első világháborúban a nők jelenléte a harcoló csapatokban még nem volt megengedett, nem létesültek harcoló női alakulatok. Ettől függetlenül, a harcias nők megtalálták a helyüket a fronton és sok esetben bizonyították is rátermettségüket.
Ebben az időszakban sok vers, de főleg dal született. A nők a férfiaktól való elbúcsúzásról, a találkozás reményéről énekeltek, a katonák a harcmezőről, a győzelemről, a hazatérésről és a találkozás reményéről daloltak.
Christa Hämmerle elmondta, hogy a nők, a háborúban való helytállásuk okán, ugyanolyan hősök, mint a férfiak, mégis erről kevés említést tettek az idő folyamán. Ausztriában szobrot még nem állítottak tiszteletükre, egyetlen tábla van, amely megemlíti a nők hőstetteit.
A megnyitóra meghívást kapott Kilyénfalvi Gábor és citera csapata, akik első világháborús katonadalokat adtak elő, ezzel is megidézve azt a korszakot, amelyről a kiállítás témája.
Kilyénfalvi Gábor és citera csapata
Bertényi Iván megköszönve mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték az előadást, kiemelte azokat a kollégákat és munkatársakat is, akik fontos szerepet vállaltak a kiállítás megszervezésében. Az előadáson résztvevők a kiállítás megtekintése után, az előadókkal és szervezőkkel együtt tartott agapén oszthatták meg érzéseiket, gondolataikat, ahol a finom bor és szendvicsek oldották a téma komorságát.
A kiállítás február 15-től április 7-ig tekinthető meg a Collegium Hungaricum épületében (Bécs, 1020 Hollandstraße 4). Érdemes figyelni az intézmény honlapját (http://www.balassiintezet.hu/hu/), ahol a kiállítással kapcsolatos előadás sorozatról kaphatunk információkat. Azokon a napokon, amelyeken előadások vannak, hosszabbított nyitvatartással várják az érdeklődőket. A kiállítás és az előadások ingyenesen tekintetőek meg.
Ifj. Dr. Bertényi Iván
Pár kép a kiállításról: