Ady Endre (1877 – 1919): A halottak (részlet)

Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akikre ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok…

Váci Mihály (1924 – 1970): Nélküled (részlet)

Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, 
amit még utoljára akartál mondani. 
 

Reményik Sándor (1890 – 1941 ): Végrendelet (részlet)

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.