Ágyúdörgés és fegyverek
karácsonya volt ’44-ben,
de a remény nem húnyt ki
a lelkekben ama szürkeségben.
És a katona, ki fogságából
megszabadulván útra kéle,
majdcsak vízkeresztre, fáradtan
megnyugvással hazaére.
Örvendjetek hát, s áldott
legyen a karácsony néktek,
és egymást szeretni
soha el ne felejtsétek.
Ajánlom ezt a verset nagyapám, Zsibrita István emlékének, aki december 13-án hunyt el. 1944 karácsonyán a Dunántúlon, a 77-es német páncélvadászzászlóalj támogató magyar tüzéreinek egyikeként fogságba esett Esztergomtól északnyugatra, majd megszökött, és a frontokon átjutva vízkereszt után egy nappal épségben hazaért Kiskunfélegyházára.