A Nagyszombatból származó Káldi György (1573 – 1634) jezsuita – Károli Gáspár mellett – a legjelentősebb magyar szentírásfordító. Mint ismeretes, 1598-ban lép be a jezsuita rendbe a Vatikánban, később Brünnben (Brno) teljesít szolgálatot.

Ottani tartózkodása után 1603 végén kerül Erdélybe és 1604 elején már Kolozsvárra utazik, ahol a jezsuiták és a városi tanács illetve polgárok között addigra már kiéleződtek az ellentétek ebben az időszakban. Ezekben a zavaros időkben kezdett neki Káldi 1605. október 11-én Gyulafehérvárott a latin Szentírás (Vulgata) magyarra fordításának.

1606 novemberére azonban már befejzi az Újszövetséget és az Ószövetség történeti könyveinek átültetését. A munka egyébként 1606 októberében szünetelt, ugyanis Bocskai ekkor űzi ki Erdélyből a jeszuitákat (köztük Kaldi Györgyöt is), akik Krakkón keresztül karácsonyra érnek kinevezett állomáshelyükre, Olmütz városába.

 Az Olmützbe való érkezés után még két hónapra volt szüksége a fordítás befejezéséhez. Káldi György egészen haláláig javított a fordításon, amely meglehetősen későn, 1626-ban jelenik nyomtatásban.

Ez a fordítás volt a legfontosabb magyar nyelvű katolikus változata a Bibliának több, mint 300 éven át, és a mai újkeletű katolikus fordítások alapját képezte.

Források: Magyar Katolikus Lexikon

                Bakó Dorottya: Káldi György élete és művei

                Szabolcs O. – Závodszky G.: Ki kicsoda a történelemben?