Hogyan kerültél Bécsbe és mikor? A fiam ’91-ben született, én pedig ’92 nyarán kerültem ide, tehát több, mint 22 éve. A férjem banki munkája miatt jöttünk Bécsbe, eredetileg egy évig maradtunk volna. Én akkor GYES-en voltam. Aztán ebből az egy évből lett huszonkettő. Miként sikerült beilleszkedned és megszoknod Ausztriát magyartanárként?  Ez egy érdekes kérdés. Amikor kikerültem ide, biztos voltam abban, hogy én itt soha nem fogok tudni a szakmámban dolgozni és a magyar közösségeket sem találtam. Egy utcai beszélgetésben hallottam a Collegium Hungaricumról. Először nagyon kevés magyar kapcsolatom volt, inkább osztrákokat ismertem pl. a nagyobbik fiam iskolatársait és a kisebbik fiam óvodástársait. Belőlük kerültek ki az első tanítványaim. Közismert volt az ismeretségi körömben az a szokásos tévhit, hogy a magyar nyelv nagyon nehéz, és hogy nem lehet megtanulni. Az első tanítványom fogadásból kezdett el nálam tanulni. Megállapodtunk: fél alatt megtanítom úgy magyarul, hogy elmegy Magyarországra, ott be tud vásárolni, kávét tud kérni stb. Az elején váltig állította, hogy köszönni sem fogom tudni megtanítani. Azóta ez a hölgy egy magyar férjnek örvend. Remekül megtanult magyarul, én pedig megnyertem a fogadást. Később egyre több magántanítványom lett. Akkor hallottam arról, hogy a CH-ban magyar iskola kezdett működni. Akkor a kisebbik fiam elsős volt, és elvittem oda. Eltelt egy év, és az ottani magyartanárnő felhívott azzal, hogy ő visszaköltözik Magyarországra, és lenne-e kedvem az osztályát továbbvinni. Így lettem Bécsben magyartanár. Utána megkaptam a következő felkérést a Központi Szövetségtől is. Hogy boldogultál a német nyelvvel? Rosszul. Én meglehetősen igényes ember vagyok, és a mai napig zavar, hogy sokmindent nem tudok olyan árnyaltam kifejezni, mint ahogy azt magyarul teszem. Csak fél évig tanultam németül, a többit magamtól sajátítottam el. Még mindig nem merem azt mondani, hogy tudok németül. Mondjuk azt, hogy nem adnak el. (nevet) Egy közbevetett kérdés: akkor a CH volt előbb és nem az alelnökség az Europa-Clubban? Az Europa-Club azért keresett meg, mert megismerték a tanári munkámat, és megkérdezték, hogy részt vennék-e a rendezvényeik szervezésében. Szerettek volna a munkájukba fiatalokat is bevonni. Ez a fiatalítás egyébként minden bécsi magyar szervezetre ráfér, kivéve persze a diákegyesületet. De ahogy látom ez az AMAPED-re sem igaz. Pontosan. Idén is kezd nálunk két-három új fiatal kolléga, akikre nagyon számítunk. Fontosak a fiatalok, hiszen nagyon sok ötletük van. Hogyan alakult meg az AMAPED? A finnugorisztika tanszéken néhányan, született meg az ötlet, hogy mivel nincs tudományos célú pedagógus egyesület, ezért létre kellene egyet hozni. De egy idő után kiderült, hogy fontos lenne nemcsak nyelvészeti, hanem gyakorlati pedagógiai munkát is folytatni, segítve azokat, akik Bécsben magyarul szeretnének tanulni. Ezért újítottuk meg az egyesületet és tűztünk ki új célokat.  Milyen a mostani helyzet az AMAPED-nél? Közismert tény, hogy rengetegen látogatják a kurzusaitokat, és hogy nő a gyerekek száma. A dolog kétoldalú. Úgyhogy azt is mondhatnám: az egyik szemem sír, a másik nevet. Amiatt sír, mert nekünk még mindig bizonyítani kell. Holott az egyesület gyereklétszáma azt mutatja, hogy az AMAPED szükséglete az itteni magyarságnak. (az egyesületnek 504 tanulója van – a szerk.) Ám nekünk még mindig kunyerálni kell. Mindkét állam számára természetesnek kellene lennie, hogy ez egy olyan dolog, amit támogatni kell. Beszéljünk nyíltan! Ezért is szükséges, hogy a jövőben a szülők anyagilag segítsenek minket. Nekünk nem áll rendelkezésünkre hely fillérekért, mint másoknak, hiszen magas bérleti díjat kell fizetnünk, és működési költségek is vannak. Komoly összegű kauciót is le kellett tennünk. Tudomásul kellene venni, hogy itt Bécsben nem létezik magyar anyanyelvű oktatás, jóllehet a hivatalos adatok szerint a Bécsben tanuló magyar anyanyelvű gyerekek száma 1100! Erre egy iskolát lehetne felépíteni.  Nem tartom megfelelőnek az osztrák oktatáspolitika eljárását az anyanyelvi oktatást illetően. Számomra azonban nagyon örvendetes, hogy a magyar kormány az elmúlt időszakban nagyon komolyan támogatott bennünket. A vitás kérdésekben is segítettek, anyagilag is. Ezt nem lehet elégszer megköszönni. Enélkül összeomlott volna az egyesület. Tehát nagyon jó a kapcsolat Budapesttel….. Igen. Sok támogatást kapunk, de több anyagi támogatásra lenne szükségünk. Idén egyébként 50 kurzusunk lesz, és számos helyen működünk: Schwechat, Guntramsdorf, Gersthof, Floridsdorf, Schwedenplatz, Baden, Bruck an der Lajta és ettől a tanévtől kezdve a 13. kerületben is. Ehhez, hogy idáig eljutottunk, rengeteg feladatot kellett teljesíteni. Az efféle oktatásra pl. sehol sem létezik tanterv, a kéthetes és vasárnapi oktatást pedig már régóta kinőttük.  Pedig az AMAPED egy viszonylag fiatal szervezet. Igen. Az egyesület elődje 2004-ben alakult, és 2009-ben újítottuk meg. Hogyan látod a jövőt? Mi lesz ezután? Vannak nehézségek. Ha az oktatásra nem áldozunk, nem kell majd azon csodálkoznunk, hogy olyan gyerekek kerülnek ki az iskolából, akik sem az anyanyelvüket, sem a befogadó ország nyelvét nem beszélik rendesen. Az ilyen gyermekekre hangsúlyt kellene fektetni. És akkor a tehetséggondozást még nem említettük. Jónéhány területet kellene fejleszteni. De a legfőbb feladat az lenne, hogy a magyar oktatást integráljuk a hivatalos osztrák oktatásba, persze anélkül, hogy az később elsorvadna. A Kerekasztal tagszervezeteivel jó-e az együttműködés? Sokat gondolkodtunk azon, hogy csatlakozzunk-e a Kerekasztalhoz, mint ernyőszervezethez, kezdeményezéshez. A korábbi keserű tapasztalatok alapján mondom ezt. Nekünk magyaroknak sajnos szokásunk, hogy fölébe kerekedjünk a másiknak, azonban én úgy érzem, hogy itt a Kerekasztalban elkezdtük a másik munkáját értékelni és még el is megyünk a másik rendezvényeire. Ez egy más stílus, mint amikor a király ül a várban, és várja, hogy érkezzenek a hódolók. Mindez egy szemléletváltás is, és ezt tovább akarjuk adni a fiataljainknak. Nem tanárként, hanem magyar emberként mondom: az első az oktatás kell, hogy legyen, és ezen belül is a gyermekeink nevelése. Ha ezek a gyerekek illetve az unokák ismerni fogják a magyar nyelvet, akkor tettünk valamit. Mi az AMAPED legnagyszerűbb tulajdonsága? Az, hogy nálunk tényleg demokrácia van,  közösek a döntések és közösen határozzuk meg a további lépéseket is, mindenki hozzáteszi az egyesület munkájához azt, amit tud. Egy személyes kérdés a végén.  Mit csinálsz szabadidődben? Mi a hobbid? Az AMAPED, ami megfelel egy főállásnak. (nevet) De van egy kutyám is, szeretek olvasni, a nagy szerelem pedig a Balaton illetve Balatonalmádi.