A jó dolgokat folytatni kell

Dr. Nagy Andor 2018. szeptember 19-én adta át megbízólevelét Alexander Van der Bellen osztrák szövetségi elnöknek és megkezdte tevékenységét Magyarország teljes jogú rendkívüli és meghatalmazott ausztriai nagyköveteként. November 14-én adott interjújában beszélt az előtte álló feladatokról és első benyomásairól.

Miért döntött a diplomáciai pálya mellett 2013-ban, miközben a hazai közéletben is sikeresen ívelt felfelé a karrierje?

2009-ben még Orbán Viktor döntötte el, hogy a Fidesz-KDNP választási győzelme esetén - Magyarország nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel – 2014-től a felére csökkentjük a parlamenti képviselők létszámát, hogy a megszorítások a politikai elitre is vonatkozzanak. Azok a képviselők, akik emiatt kimaradnak a parlamentből, más területen kell, hogy érvényesüljenek. Én Nógrád megyében voltam képviselő úgy, hogy Győr-Moson-Sopron megyében születtem, egy Pest melletti településen éltem, ezért ott 2014-től a helyben élőket indította a kormánypárt.

Én pedig - mivel a külügyi bizottságban dolgoztam, jól beszéltem idegen nyelveket és mindig is vonzott a diplomácia - erre a megbízatásra aspiráltam. Szerettem volna visszamenni Berlinbe, ahol az egyetemre jártam, és mivel ösztöndíjam nem volt, egyetemistáknak felkínált munkákból éltem. Az elején például pékként dolgoztam éjszakánként. A miniszterelnök végül a választások előtt, 2013-ban ugyan nem Berlint, de az izraeli külszolgálatot ajánlotta fel, amelyre rögtön igent mondtam. Turistaként többször jártam ott, örültem is ennek a döntésnek, hiszen mindig is tetszett ez az ország. Ez a történet.

Látványosan javultak az izraeli-magyar kapcsolatok az elmúlt években. Elégedett az elért eredményekkel?

Igen. Úgy gondolom, hogy sikeres nagykövet voltam Izraelben és büszke vagyok az elért eredményekre, hiszen nagyon sok munka van mögöttük. Izraelben jó néhány dolgot nekem kellett felépíteni, korábban nem volt például hétvégi magyar iskola, óvoda, nem voltak Magyar Napok, nem foglalkoztak annyit a Kárpát-medencében élő magyar ajkú zsidóság múzeumával sem.  Benjamin Netanjahu tavaly júliusban ellátogatott Budapestre – megjegyzem, hivatalban lévő izraeli miniszterelnök korábban nem járt Magyarországon -, Orbán Viktor pedig idén júliusban vett részt hivatalos látogatáson Izraelben, ami szintén bizonyítja, hogy egy felfelé ívelő kapcsolatot hagytam ott.

Ausztriában nehezebb látványos fejlődést elérni, mivel úgy ítélem meg, hogy amióta Sebastian Kurz kancellár vezeti Ausztriát, sokkal jobb a viszony országaink között. Sokat segít az is, hogy nagyon sok magyar él itt, egész nagy a magyar jelenlét. Legalább 140 ezer magyar dolgozik Ausztriában, egy részük itt is él, de sokan járnak át a nyugati határvidékről is. Viccesen azt szoktam mondani, hogy nyugodtan kérhetünk magyarul sört és Schnitzelt is a legtöbb étteremben.

Az osztrák-magyar kapcsolatok története meglehetősen rapszodikus. Még a sógorok között is lehetnek vitás kérdések, például éppen az előbb említett ausztriai magyar munkavállalókkal kapcsolatos kérdésekben vagy a Sargentini-jelentés körüli vitákban. Ön hogyan viszonyul a kihívásokhoz?

1956-tól körülbelül a rendszerváltásig bezárólag Ausztria nagy empátiával fordult a diktatúra elől menekülő magyarok felé. A vasfüggöny lebontása kapcsán kialakult szimpátia a 2000-es években meggyengült. Úgy gondolom, hogy mára ez a sógor-koma kapcsolat egy érdek alapú együttműködéssé vált.

Ami a szociális járulékokat illeti, az kevésbé magyar-osztrák, sokkal inkább EU-osztrák probléma. Több ország munkavállalóit is érinti, ráadásul hátrányosan. Természetesen nem tartom fairnek, hogy ha ugyanannyi járulékot fizet egy magyar munkavállaló, mint egy osztrák, viszont ha a gyerekei Magyarországon járnak iskolába, azok után  mégsem kap egyenlő mértékű juttatást. Ez diszkrimináció és hogy összeilleszthető-e az EU-s joggal, arról az Európai Bíróság fog döntést hozni.

A Sargentini-jelentés kapcsán csalódottak voltunk amiatt, hogy az osztrák néppárti képviselők - a szabadságpártiakkal ellentétben - nem álltak ki Magyarország mellett. A kancellár ugyan hangsúlyozta, hogy Magyarország felé ez csupán egy jelzés, és nem ítélet. Mégis rosszul esett ez nekünk, hisz Magyarországot politikailag támadták, és ők nem védtek meg bennünket, mint ahogy mi tettük 2000-ben, amikor Schüssel kancellár alakított kormányt Haiderrel, és Ausztria EU-s bojkott alá került. Mi nem bojkottáltunk, ellenkezőleg, Orbán Viktor meghívta Schüsselt egy magyarországi látogatásra. Ugyanakkor ez és a munkavállalókkal kapcsolatos ügy sem változtat a két ország hagyományosan jó kapcsolatán. Egy család vagyunk, és minden családban vannak viták, de elrendezzük őket, és jól tudunk egymással együttműködni.

Bizonyára tapasztalta már, hogy nem mindig megy olyan gördülékenyen az együttműködés az ausztriai magyar szervezetek (iskolák, néptánccsoportok, kulturális egyesületek) között. Lát-e megoldást az ellentétek feloldására?

Három hónap után nehéz erről a kérdésről beszélni, hiszen még nem mindegyik szervezetet ismertem meg. Ettől függetlenül érzékelem a nézeteltérést a szervezetek vezetői között, sokszor van ütközés a rendezvények időpontjában, míg a közönség összetételében átfedések tapasztalhatók. Ennek ellenére azt fontosnak tartom kiemelni, hogy mi magyarok szerencsés helyzetben vagyunk itt Ausztriában, hiszen ennyi szervezete nem sok népcsoportnak van, és ezt meg kell becsülni. Ez egy nagy érték. Ha a nézeteltérések kezelésében lehet szerepem, szívesen együttműködnék egy jobb koordináció érdekében, amely mindannyiunk hasznára válna. Van bennem készség a közös egyeztetésre a szervezetek vezetőivel, ha ezt ők is így akarják.

Támogatja a német-magyar kétnyelvű alapfokú oktatás bevezetését Bécsben?

Becsülöm, hogy azok, akik számára fontos a magyar nyelv ápolása, három intézménybe, úgynevezett „hétvégi iskolába“ is elvihetik a gyermekeiket itt Bécsben. Az én lányom, Anna is jár az egyikbe hétfő délutánonként. A kétnyelvű osztály elindítása Bécsben is jó lenne, ehhez először találni kell egy olyan intézményt, ahol a németen kívül magyarul is tanulhatnának a diákok. Jelenleg van egy ilyen befogadó intézmény, ha jól tudom, a Bunte Schule. Pozitívan viszonyulok hozzá, szerintem szükség van rá, de az itt élő szülők igényeinek kell, hogy megfeleljen, nekik kell meghozniuk a döntést, hogy szeretnék-e beíratni gyermeküket egy bilinguális osztályba. Ha elindulna egy ilyen csoport, lehetne látni, hogy ez hogyan működik. Bugenlandban más a helyzet, ott Oberwartban van magyar iskola is.

Továbbviszi elődje, Perényi János örökségét?

Természetesen a jó dolgokat folytatni kell, ilyen például a kulturális együttműködés még szorosabbra fűzése a burgenlandi Kismarton és a magyarországi Fertőd települések között. Joseph Haydn zeneszerző munkásságával kapcsolatban turisztikai programokat, határon átívelő kiállításokat, hangversenyeket fogunk szervezni, melyek összekötik a két régiót. A közös kultúrát gasztronómiával, borturizmussal is kombináljuk.

2021-ben lesz 100 éves Burgenland, Ausztria legfiatalabb tartománya. Az évforduló alkalmából osztrák-magyar közös kiállítás is lesz, amelyen mi magyarok is megmutathatjuk, hogy ez a terület sokáig Magyarország része volt, és ma is jelentős a magyar ajkú közösség.

Vannak saját ötletei, tervei is a következő 4-5 évre?

Én eddig nem itt éltem, ezért most is úgy teszek, mint anno Izraelben; megkérdezem a helyieket, mire van szükségük. Itt nehezebb dolgom van, mivel nagyon sok minden szerencsére már jól működik. Miután meghallgattam az embereket, a magam kreativitását is beleadva szeretnék kitalálni olyan dolgokat, amelyek sikeressé tehetnek.

Magánéleti szempontból is kedvezőbb, hogy közelebb lehet szülőföldjéhez?

Olyan, mintha otthon lennék egy kicsit. Farád, ahol születtem 15 km-re van az osztrák határtól, a rokonságom egy része még ott, illetve Győrben és Sopronban él, tehát nagyon közel vannak és hivatalból is át kell járnom ezekre a helyekre. Ez jó.

A gyermekeim örülnek, hogy magyar közösségben vannak, a feleségem pedig Magyarországra jár hetente egyszer dolgozni a cégébe. Ez a költözés tehát nagyon kedvező változás valamennyiünk életében.

Örülök neki, hogy itt lehetünk.

Az interjút készítette: Fazekas Csilla

Szeptember-November 2018,