A bécsi magyarok ünnepi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából

A bécsi magyarok ünnepi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából

2016. október 23-án, vasárnap este hét órakor kortanúkkal folytatott kerekasztal beszélgetéssel és táncszínházi előadással folytatódott a bécsi magyarok ünnepi megemlékezése a Theater Akzentben. A rendezvényt a bécsi Magyar Nagykövetség, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala, a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb valamint az „Europa”-Club közösen szervezte.

Az előadáson való részvétel előzetes regisztrációhoz volt kötve, és már napokkal a rendezvény előtt elfogytak a helyek, így nem meglepő, hogy 2016. október 23 – án, vasárnap este hét órára megtelt a Theater Akzent nézőtere.

Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd felkérte Dr. Perényi Jánost, Magyarország nagykövetét (történészt) ünnepi beszéde megtartására. A nagykövet úr hangsúlyozta, hogy az ’56-ban történtek nemcsak hazánk életében indítottak el jelentős változást, hanem világtörténelmi szempontból is számottevőek voltak. Kiemelte, hogy rengeteg párhuzam fedezhető fel az 1848-as valamint az 1956-os események között, és hogy számára 1956 a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye ezért, valamint azért, mert ezt ő maga is megélte.

A nagykövet úr beszéde után Zsuffa Tünde írónő beszélgetett az ’56-os forradalom „élő fáklyáival”: Fáy Jenővel, Csernay Jenővel, Schermann Rudolffal, Szőke – Dénes Róberttel és Török Marikával. 

Fáy Jenő mesélt először arról, hogyan élte meg az ’56-os eseményeket. Ő akkor 17 éves volt, és a postára igyekezett egy csomaggal, amikor gyülekezni kezdtek az emberek. Mire visszafelé jött, már több százan voltak, és egyre hangosabb volt a skandálásuk: „döntsük le a Sztálin szobrot!”. Fáy Jenő csatlakozott hozzájuk, és jelen annál a pillanatnál, amikor a nyolc méteres szobor ledőlt. Azt mondta, ahhoz hasonló eufórikus hangulatot soha nem érzett azóta sem.

Csernay Jenő 21 évesen került az események sűrűjébe, katonaként. A Rádió épületénél teljesített szolgálatot, és hiába kérte tőle és társaitól az őrnagy az éles töltényeket ahhoz, hogy a tömegbe lőhessenek…

Shermann Rudolf kispap volt az ’56-os események alatt, aki – miután a forradalom kitört – sorba járta az iskolákat, hogy keresztre cserélje a vörös csillagokat... 24 évesen ment Ausztriába, ahol mindent megtett azért, hogy a kiérkező menekültek beilleszkedését segítse. Szőke - Dénes Róbert a forradalom utáni időszakról beszélt, arról, hogy a megalakuló ifjúsági szervezet szervezési titkáraként azért dolgozott a társaival együtt, hogy lakást, ösztöndíjat, tanulási lehetőséget kapjanak azok, akik Magyarországról Ausztriába menekültek a forradalom miatt.

Török Marika népmesei hőséről, saját férjéről mesélt, aki egy hónappal azután, hogy sikerült elhagynia az országot újra visszatért az éj leple alatt, hogy magával vigye a családját. Hat és kilenc éves gyermekeikkel négy órát gyalogoltak a sötét erdőben a határig, elkerülve a csapdákat, alvó határőröket és telepített aknákat, míg szerencsésen megérkeztek választott hazájukba.

A kerekasztal beszélgetést követő rövid szünet után a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb táncszínházi előadása következett. A megrázó képsorokkal, korhű kellékekkel, élőzenével és narrációval színesített táncok egy korszak jellegzetességeit mutatták be az ’56-os eseményektől kezdődően. A színvonalas előadás végén a fellépők a nézőkkel közösen elénekelték a Himnuszt.  

A felvételt itt: https://www.youtube.com/watch?v=56dwhQDUYzo

 

 

Szöveg és fotó: Miklós Tünde

Augusztus - Szeptember -Október 2016,