Húsvét utáni 3. vasárnap hete
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.“ (2Kor 5,17)
Húsvét 3. vasárnapját az öröm vasárnapjának nevezzük. A 2. Korinthusi levélből származó heti bibliai igével összekapcsolva ez a nap azonban nem csak arra biztat, hogy visszafelé, a húsvéti ünnep felé tekintsünk és abban találjuk meg örömünk forrását, hanem azt mondja ki, hogy az életünk megújulása az a Krisztus halál feletti győzelmén alapuló húsvéti „eredmény”, amelyre felépül az öröm, amire biztatást kapunk.
Az elmúlt napokban sok szó esett valamiféle előttünk álló „új normalitásról”, amely felváltja majd a jelenlegi, korlátozásokkal teli időszakot. Éppen ideje! – mondják sokan, bár a kritikai hangok sincsenek kevesen, és ezekre talán még jobban kellene figyelnünk… Ugyanis ezek éppen arra hívják fel a figyelmünket – bár legtöbbször nem hitbeli okokból –, hogy nem a világnak kell megváltoznia körülöttünk, hanem az embereknek és nekünk magunknak; bibiai nyelven foglamazva: Nem jöhet létre új normalitás új teremtés nélkül.
Bármennyire is furcsán hangzik tehát ebben az összefüggésben, mégis igaz, hogy a változással nekünk is változnunk kell, a megújulásnak, a bőrünkből történő egyfajta kibújásnak a mi életünkben is meg kell történnie. Jézus Krisztus feltámadásával hitelesítette azt az értékrendet, amely az emberi önzést – más szóval az önmagunk iránti szeretetet – helyezi a másik ember iránti szeretetet mértékeként mindenki szívére. Csak így válhat a magunk számára is megkívánt tisztelet, odafigyelés, szeretet és gondoskodás egyetemes érvényű, mindenekelőtt pedig egyetemesen megvalósuló értékrenddé ebben a világban.
Nem meglepő, hogy még azok is, akik az életüket nem Isten szeretete és Krisztus feltámadása felől értelmezik, most éppen ezeket az erényeket szeretnék megvalósulva látni a társadalom életében. S mivel – olykor kényszeredett – megvalósításuk sem erre az értékrendre alapul, hatósági ellenőrzésre is szükség van. Mi keresztények tudunk örülni ebben a helyzetben is, mert van okunk rá. S ha a bőrünkből sokszor nekünk is nehezünkre esik kibújni, az alternatíva nélküli emberszeretetre meghallott meghívás okán felelősséggel figyelünk egymásra nem kényszerből, hanem örömmel.
Wagner Szilárd, lelkész
Szöveg és kép:
