Az „Europa” – Club által szervezett megemlékezés idén is koszorúzással kezdődött Bécsben a Bessenyei György szobornál a Trautson-palota előtt. Hogy miért pont a Trautson-palota előtt, arra dr. Lázár Balázs, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltségének kutatója hívta fel a figyelmet. A Trautson-palotát még Mária Terézia vásárolta meg 1760-ban az akkor megalapított Magyar Testőrgárda számára, mely gárda 1848-ban mindent hátrahagyott Bécsben, és beállt az újonnan megalakult Nemzeti Gárdába. Dr. Lázár Balázs ezt a történelmi esemény helyezte megemlékező beszéde középpontjába, és méltatta a magyarok hazához való ragaszkodását. Beszédét a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület Rézsarkantyú citerazenekara és a Barka népdalkör rövid csokra követte, valamint Bessenyei György szobrának megkoszorúzása.
A koszorúzás után a nagyszámú ünneplők megtöltötték a Collegium Hungaricum dísztermét, ahol este 7 órától került sor a megemlékezésre. A műsort az AMAPED diákjai nyitották, akik Mentsik Szilvia, az AMAPED elnökének vezényletével katona indulókat énekeltek a frissen koszorúzott Petőfi szobornál. Dr. Smuk András, az „Europa” – Club elnöke ezt követően köszöntötte a vendégeket (többek között Dr. Perényi Jánost, Radda Istvánt és Radda Marikát, valamint Hollós Józsefet), majd pedig felkérte dr. Perényi János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet urat, hogy mondja el köszöntő beszédét. Nagykövet úr a saját beszéde mellett továbbította Orbán Viktor miniszterelnök szórványban, illetve diaszpórában élő magyarokhoz intézett szavait is.
A köszöntő beszédet követően Radda István, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke kapott szót, aki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szavait idézte, miszerint nálunk erősebbek sokszor próbálták szabadságunkat elvenni, de mi mindig harcoltunk érte. Radda István beszéde végén megköszönte dr. Smuk Andrásnak, hogy megszervezte az idei megemlékezést.
Pozsonyból érkezett beszédet tartani Koncsol László író, irodalomkritikus és művelődéstörténész, aki a múlt és jelen között vont párhuzamot. Hangsúlyozta, hogy az 1848-as forradalomban két város volt meghatározó, egyrészt Pozsony, ahol a reformigények megfogalmazódtak, másrészt pedig Pest-Buda, ahol a márciusi ifjak 12 pontba öntötték követelményeiket. Koncsol László beszédében kitért a közelmúlt sajnálatos eseményeire, és feltette a kérdést, hogy ténylegesen beszélhetünk-e a mai világban sajtószabadságról, jogegyenlőségről vagy jogbiztonságról. Beszédében a 12 pontot a tízparancsolathoz hasonlította, rámutatva ezzel arra, hogy ezek a pontok nem teljesültek maradéktalanul, folyamatosan küzdenünk kell értük. Egyetlen forradalom sem garantálja az eszmék gyors megvalósulását, van ami sikerül, van amiért tovább kell küzdeni, sőt, néha a forradalom után rosszabb kor jön, mint előtte volt. Koncsol László beszéde végén hangsúlyozta, hogy a forradalmak egyik tanulsága az, hogy éljünk folyamatos reformokkal, ezáltal nem lenne szükségszerű újabb forradalmakat kirobbantani.
Koncsol László beszédét Meister Éva magyar művészetért díjas színművész előadása követte. Az ünnepség befejezésével a vendégek Kilyénfalvi Gábor, a Délibáb alelnöke által elkészített szendvicseknél italozgatás közben még sokáig elbeszélgettek az estéről.
Szöveg: Farkas Dorina
