Hosszas várakozás után ez a hét is eljött.  Az időpont, melyet megannyi diák vár évről évre, hogy egy kicsit kiszakadjon a hétköznapok rutinjából, a munka-egyetem-tanulás-könyvtár körforgásából. Egy hét, ahol a stresszt és a monotonitást félredobva, kedvére kikapcsolódhat mindenki, a bécsi Magyar Diákok Egyesületének (MDE) lelkes csapatának köszönhetően.  Pillanatképek a diáknapok eseményeiről.

Április 24., Hétfő

Mint minden hétfő egy valamirevaló egyetemista életében, ez is egy átlagos hétnek indult: az ébresztő kinyomása, egy frissítő zuhany, gyors kávé és már mehetünk is az órára. Az idő szerencsére gyorsan telik, mire kettőt pislantunk már délután 5 óra van. Miközben azon gondolkodunk, mivel is lehetne még hasznosan eltölteni az estéből még rendelkezésre álló időt, a telefonunk kijelzőjén felvillanó értesítés szakít ki bennünket gondolataink által felépített kalandorvilágunkból. Félszemmel rápillantunk: „Ugye jössz este?” „Hova?”- érkezik azonnal a válasz. „Hát, az MDE diáknapok első eseményére, kvíz est lesz a Wilheimben!” Ezzel eldőlt. Útrakelünk.

Bécs kiváló tömegközlekedési rendszerének hála időben odaérünk. Érkezésünkkor ismerős arcok köszöntenek: „De jó hogy jöttél, iszunk egy sört? Hidd el, úgy jobban megy a gondolkodás!” Nem ellenkezünk, valóban jól esik a hűsítő nedű. Miközben kikérjük a tulaj gondos kezei által tökéletesen csapolt habzó élvezetet, lassan megtelik a hely. Elfoglaljuk az egyik szabad asztalt és beszédbe elegyedünk a többi versenyzővel, felmérjük a terepet.

7 óra tájékában elkezdődik a küzdelem, szinte hallani ahogy forognak az agytekervények a rafináltabbnál rafináltabb kérdések kapcsán. Négy témakör: Földrajz, Történelem, Ezotéria, Gaming. A kérdések között fokozódik a jókedv, persze ehhez a közben elfogyasztott, korábban említett „gondolkodás segítő” legális doppingszer is hozzájárul. Az összesen 40 kérdésből álló kvíz végén eredményhirdetés, melyet a győztesek örömujjongása és a többi versenyző sportszerű vastapsa követ. Rápillantunk az óránkra, mindjárt 11. Ideje hazaindulni, holnap újabb nap vár ránk.

Hazafelé a metrón még egyszer nyugtázzuk: biztosan bekövettük-e az MDE Facebook oldalán megtalálható eseménysorozatot. Egy ilyen jó sikerült este után nem szeretnénk lemaradni egyetlen programról se.

Április 28., Péntek

A hétfői tapasztalatokból kiindulva tudtuk, hogy nem ezen jeles nap sem lesz átlagos. Jó ideje folyik már a szervezés, a tökéletes taktika, győzelmi praktikák begyakorlása. Egy jó barátommal (akit most csak hívjunk Zsének), elhatároztuk, hogy összeáll a világverő duó, nem véletlenül: ezúttal Sörpong bajnokságot rendez az Magyar Diákok Egyesülete.

Amikor megérkezünk a helyszínre, már a gyomrunkban érezzük a verseny izgalma által keltett drukkot. Érdeklődésünkre a regisztráció alatt a versenybíró készségesen válaszol: összesen 7 csapat mérkőzik meg ma este, nem egyet lelkes szurkolóik is elkísértek. Összenézünk Zsével: ez bizony kőkemény küzdelem lesz, és összeröhögve nyugtázzuk, legalább az első meccsen ne kapjunk ki.

Körülbelül fél 8-kor az asztalhoz szólítanak bennünket, a bírói jelzésre megkezdődik az idegek és a koncentráció harca. Félidőnél járva döntetlen az állás. Izzadunk, mindkét csapat tagjai extázisban. A döntő dobás következik. Jómagam oda se merek nézni, majd Zsé dobhártyaszaggató és artikulálatlan üvöltése jelzi, hogy az ellenfél elhibázta a dobását. Mi dobunk. A sorsunk a kezünkben van. Mély levegő, beszív, kifúj. Koncentrál. Azt mondják, vannak pillanatok, melyeket sohasem fog elfelejteni az ember. Aznap este ez egy ilyen pillanat volt. A dobás talált. Zsé barátommal örömtáncot lejtve és önbizalomtól telve készülünk a következő megmérettetésre.

Egy-egy meccs közti szünetben van alkalmunk önfeledten beszélgetni a többi résztvevővel, akik örömmel és jókedvvel mesélik el milyen hetük volt, milyen szakon tanulnak vagy éppen milyen beadandón aggódnak, melynek hamarosan eljön a leadási határideje. Az est végére végül Zsével a dicsőséges 3. helyet szereztük meg, az eredményhirdetésre este fél 12-kor került sör. Mármint sor.

Búcsúzunk, hazaindulunk, az ágyba fáradtan bedőlve pedig mosolyogva nyugtázzuk, hogy ezúttal is milyen remek programban volt részünk és mennyire szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen összetartó és remek magyar diákközösség található Bécsben.

Április 30., Vasárnap

Társasjátékozni jó! Ezen gondolatmenetből kiindulva a diáknapok zárásaként társasjátékozást és Brunch-ot hirdetett az MDE. Megérkezésünkkor ismerős a helyszín: Café Wilheim, mely a magyar diákok egyik törzshelyeként működik, a serény tulajdonosok mindig jószívvel látják a magyar egyetemistákat. Szerencsénkre az idő is kegyes hozzánk: a tavaszi napsütésben többen már magyaros lepénykenyerüket fogyasztják a megnyitott teraszon, egy elfoglalt társaság pedig serényen űzi a zsugát: kártyáznak.

A lelkes szervezőknek hála nagyon sok játék közül lehet válogatni, az egészen egyszerű, könnyed ügyességi és gyorsasági játékoktól elkezdve, a komoly taktikát és stratégiát igénylő terepasztalokig. Mindenki megtalálja a kedvének valót. Az idő szinte repül, a hőmérséklet hirtelen változása ébreszti rá a társaságot: ez a délután is remekül telt. Holnap mindenki feltöltődve és újult erővel vághat neki a hétköznapoknak.

Búcsúzóul az MDE elnökétől, Elek Fannitól megtudjuk: a programok a jövőben sem maradnak el, érdemes résen lenni, mindenkit várnak szeretettel!

Tóth Domonkos
(Fotók: Schmidt Patrik)

Forrás: https://rolunk.at/magazin/mde-diaknapok-2023/