Vasárnap január 22-én  ismét zsúfolásig megtelt a Német Lovagrend templom, a magyarok Árpádházi Szent Erzsébet temploma, mivel a bécsi magyar hívek egy különleges misére érkeztek.

Simon Ferenc esperes atya  üdvözlő mondataiban kiemelte, hogy milyen nagy rejtély a szerelem. Misztérium, ahogy valaki kiválasztja a szerelmét, miközben másoknak nagy kérdés, hogy miért pont őt?” jelöli ki élete párjául. Esperes atya ezt a kérdést kötötte össze a nap ünnepeltjének Paksánszki Árpádnak az elhatározásával, hogy a diakónusi pályát választja. Üdvözölte  feleségét, három gyermekét, és kihangsúlyozta a család fontosságát . Különösképpen édesapját – Paksánszki Szilvesztert, aki a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség képviselőtestületének elnökhelyettese. Árpádot itt jól ismerik, hiszen szolgált mint ministráns, kórustag, vezette az ifjúsági csoportot. Az esperes atya felsorolta mindazt, amit egy diakónusnak végezni kell, és ami a legfontosabb, hogy össze kell fognia a híveket és szentséget szolgálhat. Rávezette a híveket a vasárnapi evangélium lényegére, melyben a „miért” kérdés többször is elhangzik.  Krisztus  miért küldte el Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost a világba? Azért, hogy vigyék a szót, ahogyan Árpád is tenni fogja a szentmisén.

Az evangélium felolvasása után Árpád prédikációjában elmondta, hogy számára ez a hely sokat jelent, hiszen élete nagy részét itt töltötte. Lépésről-lépésre itt érintette  meg őt az „Isteni fény”. A sötétség, ami az ember életében van, azt az Isten megváltoztatja. Az evangélium is magyarázza, hogy ezt a világosságot Jézus segítségével lehet megtalálni. A fényesség eléréséig sok türelem, alázat és kitartás kell. Krisztus hívása, ahogy az Máté evangéliumában is elhangzott, amikor a halászokat hívta, az ő nyelvükön szólt hozzájuk. Árpád  is így érezte, hogy Krisztus az ő nyelvén beszélt. Krisztus nem azt ígérte a halászoknak, hogy írástudók lesznek. Ez a hívás mindenkinek a saját nyelvén, a saját feladatkörében hangzik el, ez lehet  a cserkészet, másoknál a gyermeknevelés és akár a kórustagság is, ahol  akár negyven év is az  az idő, amíg a  Krisztusi hívás megtalálásra lel.  

A prédikációját azzal fejezte be, hogy most már, mint diakónus, hozzá kívánja segíteni az embereket, hogy megtalálják ők is a jó utat.

A misét befejezve nagy örömmel fogadta a gratulációkat, a szép szavakat. Paksánszki Szilveszter, az apa nagy büszkeséggel nézte, ahogy  fia egy fontos lépcsőfokot lépett a társadalmi ranglétrán. A közösség egy agapé kereté belül még jó sokáig maradt a mise után és beszélgettek, az átélt örömről és az ünnepről.  

 „Egy megható nap volt, mert ahogy mondtam,  itt nőttem fel, ide jártam már, amikor édesanyám a szíve alatt hordott, akkor alakult a kórus. Diakónus szentelésem óta az első alkalom volt a mai, ahol az anyanyelvemen, magyarul szolgálhattam” mondta Árpád nagy átéléssel.       

_____________________

Paksánszki Árpád 1978-ban született Bécsben. Mindkét szülő magyar, mely nagy hatással volt az életére, ahogy ezt többször is vallotta. 1996-2002 között végezte  el  teológiai tanulmányait.

2002 augusztusában házasodott Évával, három gyerekük van: Kristóf (2003), Márk ( 2006) és Pál (2008). 2003 óta lelkipásztori asszisztens Pfarre Christkönig Neufünfhaus-ban. 2008-ban pszichológusi diplomát szerzett. 2016. október 15. szentelték diakónusa.