Jelen kiadásunkban a legnevesebb magyar költők közül kettőtől közlünk egy-egy olyan verset, amelyeket azok más, korábban élt magyar verselőkről írtak. Az egyikük Ady Endre, aki 1908-ban Ilosvai Selmyes Péterről fogalmazott meg egy költeményt, a másik pedig Petőfi Sándor Csokonai Vitéz Mihályról írt műve. Érdemes megjegyezni, hogy Csokonairól több magyar irodalmi alak is megemlékezett írásaiban. Egy ilyen verset már korábban is lehoztunk, mégpedig Jókai Mórtól mind magyar eredetiben, mind pedig német fordításban. A vers két változata a következő linkekekn érhetők el:

http://v2.kerekasztal.at/newsletter/szeptember-oktober-2015/jokai-mor-csokonai/

http://v2.kerekasztal.at/de/newsletter/september-oktober-2015/mor-jokai-csokonai/ 

ADY ENDRE: ILOSVAI SELYMES PÉTER (1908)
         
Jó Ilosvai Selymes Péter,
Néha-néha úgy-úgy szeretnék
Elborozgatni őkelmével.

Lágy keménység és kemény lágyság,
Neki is ez volt pátriája:
Ez a szegény, cifra Szilágyság.

Egy-két század mit számit köztünk?
Ő is itt álmodott és sínylett.
Álmodtunk, sírtunk, ösztönöztünk.

Őt a régi hősök sarkalták
S én, jaj, magamnak vagyok hőse
S ránk csaptak erdővágó balták.

Hajh, ha találkoznánk mi ketten,
Beh elbúcsúznék sok mindentől,
Amit eddig nagyon szerettem.

Hajh, be kibeszélnők magunkat,
Két régi, örök, magyar ember,
Akiket már minden Új untat.

Ő Toldiról mondana szépet
S poharunkat összekoccintván
Sírva áldanók a meséket.