Sokan vannak ma Magyarországon, akiknek Halász Előd neve egy fogalommal egyenértékű, és e sorok szerzője is közéjük tartozik. E fogalom itt és most a német nyelvet jelenti, ugyanis az utóbbi évtizedekben ( az 1950-es évek óta) nyelvtanulók ezrei használták az ő szótárait azért, hogy Goethe és Thomas Mann nyelvét elsajátítsák.
De Halász Előd munkái azt is megmutatják, hogyan kell tekinteni egy idegen nyelvre, és mit jelent mindez az anyanyelv, a mi esetünkben a magyar nyelv kapcsán. A professzor kimagasló példja volt annak, hogy a nyelvek közötti kapcsolat és kölcsönhatás a különböző kultúrákat építi és megőrzi.
Természetesen nem kell hozzátennünk: tudományos munkássága annak is jelképe, hogy egy nyelvkönyv vagy egy szótár tökéletesen vagy legalábbis igényesen megírható, nota bene Halász professzor véleménye szerint nincs tökéletes szótár, hiszen mindegyikük tartalmaz hibákat és hiányosságokat, azonban mindegyiknek megvannak a maga előnyei is.
Mindazonáltal a korábbi (tehát az elmúlt) évek nyelvtanulói közül mindegyik meg tudja erősíteni azt az állítást, hogy az ember mindig rábukkanhat a professzor köteteiben a rokonértelmű szavak és kifejezések közötti pontos jelentésbeli különbségekre.
Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Halász Előd már 30 éves korában szegedi tanszékvezető volt (jóllehet Budapesten született 1920-ban) és 39 éven át tudott a német nyelv és irodalom oktatásával valamint a magyar-német nagy- és kéziszótárak szerkesztésével foglalkozni. Munkássága nélkül Magyarországon évtizedeken át nem lettek volna megbízható szótárak, összefoglaló munkák az adott nyelvből.
Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy kutatásainak középpontjában az első világháború előtti és utáni polgári regények pszichológiai aspektusainak vizsgálata állt, pl. A Varázshegy c. Thomas Mann által írt mű vonatkozásában.
Egyébként Halász Előd levelezésben állt Mann özvegyével (, személyesen is ismerték egymást), ezenkívül munkássága során számos nemzetközi elismerést megkapott. Cikkünk végén álljon itt egy róla szóló rövid anekdota.
Az egyik szemeszter elején az új diákok a szegedi bölcsészettudományi kar előadótermében ültek, amikor Halász professzor belépett. A köszöntő után a következő mondattal lepte meg az intézmény új tagjait, amelyet érdemes megjegyezni, ha az ember nyelvet szeretne tanulni: „Tőlem nem tanulnak meg németül, majd megtanulnak maguktól“ mondta a neves szótáríró.