Véleményünk szerint a Hírlevélnek néhány neves magyar történelmi személyt is be kell mutatnia, akiknek az élettörténete Ausztriához kapcsolódik. Ezen cikkünkben Pázmány Péter, magyar filozófusról és szerzőről szeretnénk írni.

E híres magyar író hosszú éveken át tevékenykedett Ausztriában, és életének három fontos időszakában működött az osztrák császárság területén.

Az első az 1590 és 1593 közötti évek, amikor Pázmány Bécsben filozófiát tanult. 1593-tól Rómában tartózkodott, ahol is Robert Bellarmine bíboros teológiakurzusát látogatta.

Fontos megemlíteni, hogy Pázmány Péter a gráci egyetemen és a jezsuitakollégiumban 1598 és 1601 között filozófiaprofesszori, 1603 és 1606 közötti években pedig teológiaprofesszori minőségben tanított.

Az ezt követő időszakban a királyi Magyarországon, Nagyszombatban érsekként fungált, ugyanis ezidőben a törökök Esztergomot ostrom alatt tartották. Jóllehet a szerző ezzel egyidőben II. Ferdinánd császár bizalmasa is maradt a császári udvarban.

1623-ban Bécsben megalapította a mai napig működő intézményt a Pazmaneumot, amely korábban papi szeminárium volt. Ma az épület, amely a Boltzmanngassen az amerikai nagykövetség melett található, magyar egyetemi diákotthonként működik.

Meg kell jegyzenünk, hogy Pázmány Péter néhány munkája mind Bécsben mind pedig Grácban nyomtatásra került. Egyébiránt a szerző legfontosabb műve az ‘Isteni igazságra vezérlő Kalauz (Pozsony 1613, 1623, 1637), amely egyike a legjelentősebb magyar vallásfilozófiai munkáknak.

Az érdeklődő olvasók német nyelvű könyveket is találhatnak Pázmány Péterről, például az erdélyi német szerző, Johann Heinrich Schwicker művét, a ‘Pázmány Péter und seine Zeit« címmel (Köln, 1888), Őry Miklóstól a Kardinal Pázmány und die kirchliche Erneuerung in Ungarn c. munkát (Klagenfurt, 1973), illetve Paul Richard Blum és Hargittay Emil könyvét: Grazer philosophische Disputationen von Péter Pázmány, Piliscsaba, 2003.