“István igazi hódításait bent az országban érte el azzal, hogy sorra legyőzte a neki ellenálló törzsfőket. Az 1020-as években nem véletlenül említette a fiához intézett Intelmekben a hadjáratok fáradalmait és a pogányok különféle támadásait, „amelyek közepette nekem szinte az egész életem őrlődött”. Ugyanitt a király jellemvonásai közül a béke szeretetét emelte ki: „A viszálykodást kerülve, békességben, lélekben alázatosan és szelíden kell uralkodnod\… Ha békességes leszel, királynak és a király fiának fognak mondani, és minden katona szeretni fog.” István – egyértelmű nyugati elkötelezettsége ellenére – egész Európát látókörébe tudta vonni, a szélrózsa minden irányában épített ki és ápolt legtöbbször békés, országa érdekeinek megfelelő kapcsolatokat.”