Megemlékezés a menekülés útján

„A harcotamelyet őseink vivtakbékévé oldja az emlékezés” (József Attila)

Az „Europa’’-Club Jánossomorján, az ’56-os kopjafánál tartott ünnepi megemlékezést október 26-án, pénteken délután a forradalom és szabadságharc 62. évfordulója alkalmából. A bécsi magyar egyesület és Jánossomorja város önkormányzata évek óta megszervezi ezt a rendezvényt az Andauba vezető út mentén 2011-ben felállított emlékműnél, amely a több mint 60 éve a nehéz szívvel hátra-hátra nézegető menekülőkre emlékeztet.

Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke maga is itt hagyta el Magyarországot 10 éves korában. Az emlékmű azon személyek előtt tiszteleg, akik a megtorlás elől menekültek, valamint azokra emlékeztet, akik önzetlenül nyújtottak segítséget.

Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke hangsúlyozta, hogy elismeréssel és kegyelettel kell gondolnunk ’56 hőseire. „Jómagam fiatalon éltem át az ’56-os eseményeket, mely életem legmeghatározóbb élménye maradt.” Fegyverben és vérben született meg a szabadság, bebizonyosodott, hogy a magyar nép sokat kibír, de az elnyomást nem tűri, bármi legyen is a szabadság ára. Bár nehéz méltónak lenni az ’56-os hősök áldozatára, fontos, hogy a magyar ifjúság ne feledkezzen meg elődjéről, a márciusi ifjakról és az ’56-os fiatal mártírokról, szellemi örökségüknek világítani kell minden magyar szívben – mondta az „Europa”-Club elnöke.

     

Thullner István, helytörténész ünnepi beszédében a „sóhajok mosontarcsai vagy andaui hídjának” történetét vezette végig. Az 1940-ben épített hídon át már 1944-ben is a magyar társadalom sok-sok akkori számkivetettje menekült az éppen berendezkedő kommunista rendszer elől. Az 1956-os magyar forradalom és a szabadságharc idején aztán megindult a magyarországi kommunista diktatúra elől menekülők áradata nyugat felé. Különösen felgyorsult a kivándorlás a forradalom leverése után. Becslések szerint ezen időszakban a kis mosontarcsai hídon keresztül gyalogolva mintegy 70.000 magyar állampolgár jutott titokban nyugatra. Thullner István megemlítette azt is, hogy sok honfitársunk vesztette életét a szigorúan őrzött határnak ezen a szakaszán. A történelem eseményei és a hozzá kapcsolódó emberi sorsok jelképpé tették a hidat, a szabadság szimbólumává magasztalva maradt meg az emlékezetben. Szimbóluma továbbá a mosontarcsaiak nagylelkűségének és emberségének is, hiszen az elbeszélések szerint az osztrák oldalon meleg étellel és itallal fogadták a menekülteket.

     

Az ünnepi műsorban közreműködött Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, Víg-Urbanetz Margit, hegedűművész és a Moson-Szél Kulturális Együttes. A moderátor Lacknerné Fördős Klára, a jánossomorjai Balassi Bálint Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója volt.

     

A megemlékezés az emlék-kopjafa koszorúzásával zárult. A jánossomorjai szervezeteken kívül a bécsi magyar egyesületek is fejet hajtottak a menekülők és hősi halottak emléke előtt az andaui út mellett, a város pusztasomorjai határában. 

Szöveg és fotók: Fazekas Csilla

Szeptember-November 2018,