Szeptember - Október 2014

PDF - HU PDF - DE

Hírlevelünk első kiadásait ezeddig havonként jelentettük meg, mindenekelőtt azért, hogy a Kerekasztalt és tagszervezeteinek kiemelkedő teljesítményét ismertté tegyük. Úgy gondolom, hogy ebben sikeresek voltunk és ehelyütt szeretnék elsősorban Keller Ritának és Ale Máriónak ezért köszönetet mondani, de természetesen minden tagunknak, akik szintúgy tevékenyen működtek közre tájékoztató lapunk életre hívásában. 

Mostantól kezdve a Hírlevél minden két hónapban fog megjelenni, és továbbra is be fogunk számolni tagegyesületeink működéséről.

Ebben a kiadásban is folytatjuk azon interjúk sorát, amelyben a tagszervezeteink felelős személyei és egyesületeik szerepelnek. Ezúttal a Club Pannonia, az Europa-Club,  KMEM és az AMAPED mutatkozik be.


Jó szórakozást a cikkekhez.  

A Collegium Hungaricumban a rendzserváltás egyik neves németországi újságírója, Hefty György tartott részletes és érdekfeszítő előadást a magyar rendszerváltásról illetve annak németországi eseményeiről. Az előadásban Hefty György számos anekdotával gazdagította a közönséget Horn Gyuláról, Németh Miklósról és Pozsgay Imréről, akiket személyesen ismert illetve ismer. A 1989-es fordulat moszkvai vetületével kapcsolatban is hallhattak a jelenlévők érdekes, Gorbacsovhoz kötődő újdonságokat, illetve értesülhettek arról is, hogy a német politika szereplői - elsősorban Helmut Kohl - miként értékelték azt a magyar lépést, amikor is a kelet-németek előtt Magyarország megnyitotta a nyugati határszakaszt és elkezdte lebontani a vasfüggönyt. Ez utóbbi események kevésbé ismert tényeit is imertette az előadó.

Cikksorozatunk következő darabjában a Dominikanerbastei-on lévő Kardos Étterembe látogattunk el. E sorok szerzője a Kerekasztal két másik munkatársával próbálta ki a kínálatot. 

Cikksorozatunk következő darabjában a Dominikanerbastei-on lévő Kardos Étterembe látogattunk el. E sorok szerzője a Kerekasztal két másik munkatársával próbálta ki a kínálatot. 

Le kell szögeznünk az elején: a Kardos étterembe bejutni egy privilégium, hiszen első sikertelen látogatásunk  során az egész étterem két turistacsoport számára volt lefoglalva. Második próbálkozásunk alkalmával eredményesek voltunk ugyan, jóllehet, akkor is éppen egy spanyol turistacsoportot várt az étterem.

A helyhiány ellenére azonban érdemes a Kardosban ebédelni és vacsorázni, hiszen valódi kulináris élményeknek lehetünk részesei. E cikk írója Kardosgulasch-t evett, és mint általában a bécsi magyar éttermekben ez lenni szokott, most sem csalódott. A fogás tálalása mindenképpen különlegesnek nevezhető, hiszen azt egy fém, bogrács szerű tálban szervírozták, amely valamiképpen étvágygerjesztővé tette az étterem fent említett specialitását. 

A Kerekasztal szerzőjének két kísérője, nevezetesen Keller Rita és Mentsik Gergely Tarhonya Risottot illetve Schwammerlgulascht rendeltek, és ebédünk után hasonlóképpen elégedettek voltak.

A Kardos étteremnek egyébiránt ódon hangulata van, a kiszolgálás pedig udvarias. Összefoglalva, mindenkinek nyugodt szívvel tudjuk javasolni a Kardost és annak fogásait. 

2014. szeptember 13-án, a bécsi Uránia moziban megtartották az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének szokásos évnyitóját, amelyen Dr. Csobánci-Horváth Iván konzul illetve a Kerekasztal ernyőszervezet vezetőségének két tagja Christoph Hartig főtitkár valamint Radda Istán, a felügyelő bizottság tagja is részt vett.

​2014. szeptember 13-án, a bécsi Uránia moziban megtartották az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének szokásos évnyitóját, amelyen Dr. Csobánci-Horváth Iván konzul illetve a Kerekasztal ernyőszervezet vezetőségének két tagja Christoph Hartig főtitkár valamint Radda Istán, a felügyelő bizottság tagja is részt vett.

A rendezvényt Mentsik Szilvia, az egyesület elnöke nyitotta meg. Természetesen számos szülő  és jelenlegi tanuló ellátogatott az eseményre. Az évnyitón ismertették a soron következő tanév terveit valamint a Délibáb együttes Kilyénfalvi Gábor vezetésével nagyszerű tánccal örvendeztette meg a nagyérdeműt.

Az évnyitó után a tanári kar az AMAPED Schwedenplatzon lévő székhelyén megtartotta idei első testületi ülését. 

AMAPED Foglalkoztatók:
- Magyar nyelv
- Ringató
- Zsongó
- Táncos Klipkészítés
- Rajz- Animáció
- Gyermek foglalkoztató
- Iskolaelőkészítő
- Napraforgócskák

- Angol nyelv
- Német nyelv
- Zongora
- Zeneovi
- DallamKert
- Délibáb Néptánc
- Logopédia
- Ifi-Klub

​2014. szeptember 21-én került megrendezésre  a Balassi Intézet - Collegium Hungaricumban magyarországi támogatással a  Holokauszt megemlékezés, a Kerekasztal és a Bécsi Magyar Kulturegyesület Délibáb szervezésében.

​2014. szeptember 21-én került megrendezésre  a Balassi Intézet - Collegium Hungaricumban magyarországi támogatással a  Holokauszt megemlékezés, a Kerekasztal és a Bécsi Magyar Kulturegyesület Délibáb szervezésében.
 A megbékélés jegyében zsidó és magyar táncház várta az érdeklődőket. Magyar néptáncokat a Délibáb Táncegyüttes táncosai oktattak (kalotaszegi, mezőségi és szatmári), a zenei kíséretet a Bajkó Zenekar biztosította, a Klezmer zenéről és táncoktatásról pedig a bécsi Pallawatsch Zenekar gondoskodott.
A táncház szüneteiben eredeti magyar finomságokkal várta a vendégeket a KundK büfé.
Az est második felét Tina Walzer a bécsi zsidóság történetéről és  magyar zsidóság kapcsolatáról szóló előadása nyitotta meg. 
A történész sajnálatos megbetegedése miatt az előadás szövegét Veres Emese Gyöngyvér, a Magyar Rádió kiküldött riportere olvasta fel. Köszönet a segítségéért. A rendezvényen megjelent többek között Hartig Christoph, a Kerekasztal titkára, Helmuth Windhager a Délibáb Egyesület elnöke, Radda Marika é Radda István a Club Pannonia vezetői, Orbán Németh Zsuzsanna a Napraforgó Táncegyüttes művészeti vezetője, Kilyénfalvi Gábor a Délibáb Egyesület művészeti vezetője és a Délibáb Táncegyüttes sok aktív tagja.
A rendezvény résztvevői nagy örömmel vettek részt az egész estét betöltő rendezvényen.
Külön köszönet a Collegium Hungaricumnak, hogy az utolsó pillanatban helyet biztosítottak a megemlékezésnek, így segítve a megváltozott körülmények miatt helyet kereső rendezőknek.
 

2014. szeptember 10. 

Délután 5 órakor érkeztünk meg Obenpullendorfba. Az európai ernyőszervezetek vezetői már ott tartózkodtak. A konferenciát a városházán folytatták le. A konferenciateremben a szervezetek munkáiról hallhattunk beszámolókat, ezenkívül szavaztak a következő év stratégiájáról.
Kifejtették véleményüket a Kőrösi Csoma Ösztöndíjas Programról, és azzal kapcsolatban javaslatokat fogalmaztak meg. Dr. Hajas Gábor nagykövet valamint Dr. Szilágyi Péter, a minisztérium kabinetfőnöke is részt vettek a konferencián. Időközben további európai KCSP-s ösztöndíjasok érleztek és ők is meghallgatták a szervezeti vezetők jelentéseit.
Este vacsora volt a városháza melletti étteremben. Ezen Potápi Árpád államtitkár úr is részt vett. A vacsora után visszatértünk Bécsbe.

Nagymisét tartottak az államalapítás és Szent István király tiszteletére Bécs legnagyobb és egyben központi templomában, a Stephansdomban, 2014. augusztus 23-án, du. 1 órai kezdettel.

Nagymisét tartottak az államalapítás és Szent István király tiszteletére Bécs legnagyobb és egyben központi templomában, a Stephansdomban, 2014. augusztus 23-án, du. 1 órai kezdettel.

A mise méreteire jellemző, hogy 600-700 magyar kötődésű részvevő ill. német nyelvű látogató jelent meg a helyszínen, beleértve az ausztriai magyar szervezetek és egyesületek képviselőit is.

Több, messziről érkezett segédpap is részt vett a szertartáson, amelyet Pintér Gábor pápai prelátus ill. Simon Ferenc, a bécsi magyar katolikus egyházközség esperese celebrált. Az oltárnál lévő klérus mögött különböző anyaországi és határon túli szervezetek népviseletbe öltözött tagjai is felvonultak zászlóikkal együtt.

A mise olvasmányában részleteket hallhattunk Szent István majd 1000 évvel ezelőtt írt 'Intelmek Szent Imre herceghez' c. munkájából. Olyan tanácsok hangzottak el a neves műből, amelyek a mai napig nem veszítették el aktualitásukat.

A Szentlecke és az Evangélium után elhangzó prédikációjában a pápai prelátus kiemelte, hogy erős országot csak Szent István-i alapra lehet építeni, és hogy ennek megvalósításához mindannyiunkra szükség van.

Nem szabad engednünk az önzés csábításának, amely csakis a gyors, egyéni gyarapodást helyezi előtérbe, figyelmen kívül hagyva a közösség (jelesül az ország) többi polgárának érdekeit.

Szilárd Szent István-i, keresztény alap nélkül nem lehetünk (közösségként) sikeresek és Magyarország sem lehet addig az, amíg az épület nem áll stabil fundamentumokon.   

A mise vége előtt megtartották a szokásos István-napi áldást, amelynek keretében a prelátus megáldotta az idei aratás búzájából sütött kenyeret, az ezévi első szüret szőlőjét valamint más étkeket.

A ceremónia végeztével egy Szent István-i ereklyét vitt el a nagyszámú egyházi és egyesületi vezető az egyik mellékoltárhoz a jelenlévők kíséretében.

A mise után a híveket az érseki palotában rendezett agapén látták vendégül.

​A Nagykövetség meghívására2014. szeptember 23-án, kedden, a legnagyobb Magyar Gróf Széchenyi István szülőháza falán emléktábla megkoszorúzásán az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala nevében Király Andrea, főtitkárhelyettes és Radda István, a magyar kapcsolatok referense, tiszteletadásként koszorút helyeztek el. Előzőleg Radda István a résztvevőknek bejelentettea Kerekasztal bécsi magyar csúcsszervezet Széchenyi szobor koszorúzását. Mindketten a Követségi fogadáson is részt vettek.

1947-ben születtem az osztrák határ mellett található községben, Pusztasomorján. Szüleim, Smuk András és Gősi Mária, az államosítás előtt 25 holdon gazdálkodó földművesek voltak. 
A háború után hatalomra került kommunista rendszer családunkat kuláknak és osztályidegennek kiáltotta ki. 1952-ben kitelepítéssel fenyegettek meg bennünket, melyre fel édesapám az akkor még zónákra osztott Ausztriába menekült. Édesanyám állandó zaklatásoknak kitéve nevelte három gyerekét. Édesapám csak 1956-ban látta újra családját, amelyet a forradalom letiprása után Bécsbe menekített. 
Az általános iskola három osztályát Pusztasomorján végeztem, majd Bécsben folytattam tanulmányaimat. 1958 és 1962 között az Innsbrucki Magyar Gimnázium tanulója voltam. Az iskola bezárása után a bajorországi Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumba kerültem, ahol 1967-ben leérettségiztem.
1967 őszén beíratkoztam a bécsi egyetem geológia és petrográfia szakára. 1967-ben ledoktoráltam. Ezt követően felvettek az osztrák Rohöl-Aufsuchungs AG olaj- és földgázkutató céghez. Ennél a cégnél dolgozom a mai napig, mint geológus. 1975-ben feleségül vettem Döbrentey Máriát, akitől két lányom született (Andrea 1975, Júlia 1977).
A hetvenes évek közepétől szolgálom az ausztriai magyarság ügyét különböző beosztásokban. Az »Europa-Club« nevet viselő bécsi magyar kultúregyesület titkára vagyok, 2008 óta pedig annak elnökeként tevékenykedem.

Radda István,‭ ‬1939‭. ‬november‭ ‬27-én Győrben születtem.‭ ‬Szüleim Dr.Radda Gyula és Dr.Bernolák Anna harmadik gyermeke vagyok.‭ ‬Az Általános Iskola után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba kerültem,‭ ‬ahonnan az érettségi osztályból‭ ‬1956‭. ‬november‭ ‬16-án a szülői önfeláldozás mintapéldájaként nővéremmel és bátyámmal nyugatra mehettem.‭ ‬Innsbruckban egy ismert tiroli család gyermekként befogadott.‭ ‬1957‭. ‬augusztusában az Innsbrucki Magyar Gimnáziumban érettségiztem.‭ ‬Kémiai ill.‭ ‬gyógyszerészeti tanulmányaimat Genfben ill.‭ ‬Zürichben kezdtem és az innsbrucki egyetemen folytattam.‭ ‬Végül Némerországban gyógyszerkereskedési állami vizsgát tettem le.‭ 
Ezután‭ ‬2002-ig,‭ ‬a nyugdíjkorhatár eléréséig ‬a gyógyszeriparban először eladási tanácsadó voltam majd új gyógyszerek bevezetésével ill.‭ ‬a vállalaton belül szakmai továbbképzéssel foglalkoztam Stuttgartban és Münchenben.‭ ‬41‭ ‬évvel ezelött Marikával megházasodtunk,‭ ‬fiúnkkal és‭ ‬3‭ ‬unokánkkal a családon belül magyarul beszélünk.‭ 

Radda István,‭ ‬1939‭. ‬november‭ ‬27-én Győrben születtem.‭ ‬Szüleim Dr.Radda Gyula és Dr.Bernolák Anna harmadik gyermeke vagyok.‭ ‬Az Általános Iskola után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba kerültem,‭ ‬ahonnan az érettségi osztályból‭ ‬1956‭. ‬november‭ ‬16-án a szülői önfeláldozás mintapéldájaként nővéremmel és bátyámmal nyugatra mehettem.‭ ‬Innsbruckban egy ismert tiroli család gyermekként befogadott.‭ ‬1957‭. ‬augusztusában az Innsbrucki Magyar Gimnáziumban érettségiztem.‭ ‬Kémiai ill.‭ ‬gyógyszerészeti tanulmányaimat Genfben ill.‭ ‬Zürichben kezdtem és az innsbrucki egyetemen folytattam.‭ ‬Végül Némerországban gyógyszerkereskedési állami vizsgát tettem le.‭ 
Ezután‭ ‬2002-ig,‭ ‬a nyugdíjkorhatár eléréséig ‬a gyógyszeriparban először eladási tanácsadó voltam majd új gyógyszerek bevezetésével ill.‭ ‬a vállalaton belül szakmai továbbképzéssel foglalkoztam Stuttgartban és Münchenben.‭ ‬41‭ ‬évvel ezelött Marikával megházasodtunk,‭ ‬fiúnkkal és‭ ‬3‭ ‬unokánkkal a családon belül magyarul beszélünk.‭ 
A nyugati magyar emigrációs szervezetek életében már‭ ‬1959-től rendszeresen és részt vettem.‭ ‬A nyugaton újra alakult MEFESZ pénzügyi ellenőre és az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok elnöke voltam ezenkívül a Pax Romana Mozgalom tagja is voltam.‭ ‬E ténykedéseim következményeként a kommunista rendszer a‭ „‬nem kívánatos személyek‭“ ‬listájára tett,‭ ‬amiért szüleimet csak nagyritkán láthattam.‭ ‬A rendszerváltás után álmaim Magyarországát keresve badacsonyi szőlőnket és kiskunmajsai tanyánkat családommal rendszeresen látogatom.‭ 
2000-től újra bekapcsolódtam a magyar szervezeti életbe.‭ ‬2001-ben Stockholmban,‭ ‬a NYEOMSZSZ‭ (‬Nyugat-Európai Magyar Szervezetek Szövetségének‭) ‬alakuló ülésén pénzügyi ellenőrnek választottak,‭ ‬ahol‭ ‬2011-ig működtem.‭ ‬Így az innsbrucki‭ „‬Mindszenty-Ház‭“ ‬gazdasági felelőse majd az Ausztriai Központi Szövetség‭nek‬ 2‭ ‬évig sajtóreferense,‭ ‬6‭ ‬évig főtitkára,‭ ‬majd az utolsó‭ ‬2‭ ‬évben,‭ ‬2012-ig,‭ ‬pénzügyi ellenőre voltam.‭ 
Jelenleg a‭ „‬Bécsi Magyar Kultúrcentrum Baráti Kör‭“ ‬elnöke ill.‭ ‬a‭ ‬2013-ban megalakult‭ „‬Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának‭“ ‬magyar kapcsolatok referense vagyok.‭ ‬Tagja vagyok a‭ „‬Pannonhalmi Bencés Diákszövetség‭“‬-nek,‭ ‬ezáltal kapcsolatot tartok a volt‭ „‬Alma mater‭“‬-ommal.‭ 
Nagy örömömre‭ ‬2009-ben,‭ ‬Sopronban a határnyitás megemlékezés keretében felvettek az‭ „‬56-os Szabadságharcos Lovagrend‭“‬-be tiszti tagként és a Magisztérium kinevezett az‭ „‬Osztrák-Német Nagypriorátus‭“ ‬nagypriorjának.‭ ‬Hat évvel ezelött,‭ ‬50‭ ‬év tiroli tartózkodásunk után Bécs közelébe költöztünk,‭ ‬így számomra a magyarországi látogatások jóval gyakoribbak.

Hogyan kerültél Bécsbe és mikor?
A fiam ’91-ben született, én pedig ’92 nyarán kerültem ide, tehát több, mint 22 éve. A férjem banki munkája miatt jöttünk Bécsbe, eredetileg egy évig maradtunk volna. Én akkor GYES-en voltam. Aztán ebből az egy évből lett huszonkettő.
Miként sikerült beilleszkedned és megszoknod Ausztriát magyartanárként? 
Ez egy érdekes kérdés. Amikor kikerültem ide, biztos voltam abban, hogy én itt soha nem fogok tudni a szakmámban dolgozni és a magyar közösségeket sem találtam. Egy utcai beszélgetésben hallottam a Collegium Hungaricumról. Először nagyon kevés magyar kapcsolatom volt, inkább osztrákokat ismertem pl. a nagyobbik fiam iskolatársait és a kisebbik fiam óvodástársait. Belőlük kerültek ki az első tanítványaim. 

Hogyan kerültél Bécsbe és mikor?
A fiam ’91-ben született, én pedig ’92 nyarán kerültem ide, tehát több, mint 22 éve. A férjem banki munkája miatt jöttünk Bécsbe, eredetileg egy évig maradtunk volna. Én akkor GYES-en voltam. Aztán ebből az egy évből lett huszonkettő.
Miként sikerült beilleszkedned és megszoknod Ausztriát magyartanárként? 
Ez egy érdekes kérdés. Amikor kikerültem ide, biztos voltam abban, hogy én itt soha nem fogok tudni a szakmámban dolgozni és a magyar közösségeket sem találtam. Egy utcai beszélgetésben hallottam a Collegium Hungaricumról. Először nagyon kevés magyar kapcsolatom volt, inkább osztrákokat ismertem pl. a nagyobbik fiam iskolatársait és a kisebbik fiam óvodástársait. Belőlük kerültek ki az első tanítványaim. Közismert volt az ismeretségi körömben az a szokásos tévhit, hogy a magyar nyelv nagyon nehéz, és hogy nem lehet megtanulni. Az első tanítványom fogadásból kezdett el nálam tanulni. Megállapodtunk: fél alatt megtanítom úgy magyarul, hogy elmegy Magyarországra, ott be tud vásárolni, kávét tud kérni stb. Az elején váltig állította, hogy köszönni sem fogom tudni megtanítani. Azóta ez a hölgy egy magyar férjnek örvend. Remekül megtanult magyarul, én pedig megnyertem a fogadást. Később egyre több magántanítványom lett. Akkor hallottam arról, hogy a CH-ban magyar iskola kezdett működni. Akkor a kisebbik fiam elsős volt, és elvittem oda. Eltelt egy év, és az ottani magyartanárnő felhívott azzal, hogy ő visszaköltözik Magyarországra, és lenne-e kedvem az osztályát továbbvinni. Így lettem Bécsben magyartanár. Utána megkaptam a következő felkérést a Központi Szövetségtől is.
Hogy boldogultál a német nyelvvel?
Rosszul. Én meglehetősen igényes ember vagyok, és a mai napig zavar, hogy sokmindent nem tudok olyan árnyaltam kifejezni, mint ahogy azt magyarul teszem. Csak fél évig tanultam németül, a többit magamtól sajátítottam el. Még mindig nem merem azt mondani, hogy tudok németül. Mondjuk azt, hogy nem adnak el. (nevet)
Egy közbevetett kérdés: akkor a CH volt előbb és nem az alelnökség az Europa-Clubban?
Az Europa-Club azért keresett meg, mert megismerték a tanári munkámat, és megkérdezték, hogy részt vennék-e a rendezvényeik szervezésében. Szerettek volna a munkájukba fiatalokat is bevonni. Ez a fiatalítás egyébként minden bécsi magyar szervezetre ráfér, kivéve persze a diákegyesületet.
De ahogy látom ez az AMAPED-re sem igaz.
Pontosan. Idén is kezd nálunk két-három új fiatal kolléga, akikre nagyon számítunk. Fontosak a fiatalok, hiszen nagyon sok ötletük van.
Hogyan alakult meg az AMAPED?
A finnugorisztika tanszéken néhányan, született meg az ötlet, hogy mivel nincs tudományos célú pedagógus egyesület, ezért létre kellene egyet hozni. De egy idő után kiderült, hogy fontos lenne nemcsak nyelvészeti, hanem gyakorlati pedagógiai munkát is folytatni, segítve azokat, akik Bécsben magyarul szeretnének tanulni. Ezért újítottuk meg az egyesületet és tűztünk ki új célokat. 
Milyen a mostani helyzet az AMAPED-nél? Közismert tény, hogy rengetegen látogatják a kurzusaitokat, és hogy nő a gyerekek száma.
A dolog kétoldalú. Úgyhogy azt is mondhatnám: az egyik szemem sír, a másik nevet. Amiatt sír, mert nekünk még mindig bizonyítani kell. Holott az egyesület gyereklétszáma azt mutatja, hogy az AMAPED szükséglete az itteni magyarságnak. (az egyesületnek 504 tanulója van - a szerk.) Ám nekünk még mindig kunyerálni kell. Mindkét állam számára természetesnek kellene lennie, hogy ez egy olyan dolog, amit támogatni kell. Beszéljünk nyíltan! Ezért is szükséges, hogy a jövőben a szülők anyagilag segítsenek minket. Nekünk nem áll rendelkezésünkre hely fillérekért, mint másoknak, hiszen magas bérleti díjat kell fizetnünk, és működési költségek is vannak. Komoly összegű kauciót is le kellett tennünk. Tudomásul kellene venni, hogy itt Bécsben nem létezik magyar anyanyelvű oktatás, jóllehet a hivatalos adatok szerint a Bécsben tanuló magyar anyanyelvű gyerekek száma 1100! Erre egy iskolát lehetne felépíteni.  Nem tartom megfelelőnek az osztrák oktatáspolitika eljárását az anyanyelvi oktatást illetően. Számomra azonban nagyon örvendetes, hogy a magyar kormány az elmúlt időszakban nagyon komolyan támogatott bennünket. A vitás kérdésekben is segítettek, anyagilag is. Ezt nem lehet elégszer megköszönni. Enélkül összeomlott volna az egyesület.
Tehát nagyon jó a kapcsolat Budapesttel.....
Igen. Sok támogatást kapunk, de több anyagi támogatásra lenne szükségünk. Idén egyébként 50 kurzusunk lesz, és számos helyen működünk: Schwechat, Guntramsdorf, Gersthof, Floridsdorf, Schwedenplatz, Baden, Bruck an der Lajta és ettől a tanévtől kezdve a 13. kerületben is. Ehhez, hogy idáig eljutottunk, rengeteg feladatot kellett teljesíteni. Az efféle oktatásra pl. sehol sem létezik tanterv, a kéthetes és vasárnapi oktatást pedig már régóta kinőttük. 
Pedig az AMAPED egy viszonylag fiatal szervezet.
Igen. Az egyesület elődje 2004-ben alakult, és 2009-ben újítottuk meg.
Hogyan látod a jövőt? Mi lesz ezután?
Vannak nehézségek. Ha az oktatásra nem áldozunk, nem kell majd azon csodálkoznunk, hogy olyan gyerekek kerülnek ki az iskolából, akik sem az anyanyelvüket, sem a befogadó ország nyelvét nem beszélik rendesen. Az ilyen gyermekekre hangsúlyt kellene fektetni. És akkor a tehetséggondozást még nem említettük. Jónéhány területet kellene fejleszteni. De a legfőbb feladat az lenne, hogy a magyar oktatást integráljuk a hivatalos osztrák oktatásba, persze anélkül, hogy az később elsorvadna.
A Kerekasztal tagszervezeteivel jó-e az együttműködés?
Sokat gondolkodtunk azon, hogy csatlakozzunk-e a Kerekasztalhoz, mint ernyőszervezethez, kezdeményezéshez. A korábbi keserű tapasztalatok alapján mondom ezt. Nekünk magyaroknak sajnos szokásunk, hogy fölébe kerekedjünk a másiknak, azonban én úgy érzem, hogy itt a Kerekasztalban elkezdtük a másik munkáját értékelni és még el is megyünk a másik rendezvényeire. Ez egy más stílus, mint amikor a király ül a várban, és várja, hogy érkezzenek a hódolók. Mindez egy szemléletváltás is, és ezt tovább akarjuk adni a fiataljainknak. Nem tanárként, hanem magyar emberként mondom: az első az oktatás kell, hogy legyen, és ezen belül is a gyermekeink nevelése. Ha ezek a gyerekek illetve az unokák ismerni fogják a magyar nyelvet, akkor tettünk valamit.
Mi az AMAPED legnagyszerűbb tulajdonsága?
Az, hogy nálunk tényleg demokrácia van,  közösek a döntések és közösen határozzuk meg a további lépéseket is, mindenki hozzáteszi az egyesület munkájához azt, amit tud.
Egy személyes kérdés a végén.  Mit csinálsz szabadidődben? Mi a hobbid?
Az AMAPED, ami megfelel egy főállásnak. (nevet) De van egy kutyám is, szeretek olvasni, a nagy szerelem pedig a Balaton illetve Balatonalmádi. 

Budapesten születtem 1941-ben. Èdesanyám titkárnő, édesapám művezető volt. Apám után én is katolikus lettem, de anyám révén a kőbányai evangélikus ifi-körbe is eljártam.

A Pongrácz-telepi és a Szt. László téri általános iskola után az akkoriban csak Lászlónak nevezett gimnáziumba jártam 1956 október 23-ig. Nemzeti Múzeum előtti tüntetőkkel a Magyar Rádió épületéhez mentem, ahol az ávosok elfogtak, de szerencsémre az első lövések előtt el is engedtek. Másnaptól  jártam a pesti utcákat, szívtam magamba a hazugsággal telt évek, az elnyomás rettegése után a szabadság, az őszintén kimondott igazságok levegőjét. Amit azokban a lázas, az ország és a magyarság boldogulásának reményét felvillantó napokban megéltem, magával ragadott és elkísér egész életemen át. 

Budapesten születtem 1941-ben. Èdesanyám titkárnő, édesapám művezető volt. Apám után én is katolikus lettem, de anyám révén a kőbányai evangélikus ifi-körbe is eljártam.

A Pongrácz-telepi és a Szt. László téri általános iskola után az akkoriban csak Lászlónak nevezett gimnáziumba jártam 1956 október 23-ig. Nemzeti Múzeum előtti tüntetőkkel a Magyar Rádió épületéhez mentem, ahol az ávosok elfogtak, de szerencsémre az első lövések előtt el is engedtek. Másnaptól  jártam a pesti utcákat, szívtam magamba a hazugsággal telt évek, az elnyomás rettegése után a szabadság, az őszintén kimondott igazságok levegőjét. Amit azokban a lázas, az ország és a magyarság boldogulásának reményét felvillantó napokban megéltem, magával ragadott és elkísér egész életemen át. 

A november 4-i szovjet támadás után Kőbánya még néhány napig kitartott, azután el kellett dobnom a puskát, töltényem már nem maradt amúgysem. A következő hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy visszarendeződik a diktatúra, folytatódik a félelem és a hazugság, és éreztem, hogy a forradalom csodálatos napjai után nem tudnék újra abban a légkörben élni.  Január 3-án egy barátommal Szombathelynél átléptük a határt.

A menekülttáborból az akkoriban Ausztriában működő menekült-gimnáziumok egyikébe,  Kammer am Atterseebe kerültem. Itt ragadt rám a Puma név, sokan még ma is csak igy szólítanak. A Lienz melletti Iselsbergben érettségiztem 1959-ben a hollandok által fenntartott Königin Julianna Schule-ban. Ebből az időből, majd a következő egyetemi évekből erednek azok a baráti szálak, melyek az Ausztriában a következő évtizedekben kialakult menekült magyar egyesületi élet vezetőivel összekötnek. 

A gimnázium során kerültem kapcsolatba a külföldi magyar cserkészettel. Ennek az egész világon szétszórtan immár majdnem 70 éve működő szervezetnek lelkes tagja, majd az évek és évtizedek során egyik vezetője lettem. Jelenleg a Szövetség kárpátmedencei kapcsolattartásáért vagyok felelős.

Egyetemi éveim során a kémiától a közgázon és a germanisztika-történelmen át több tudományba is belekóstoltam. Az 56-os menekült diák szervezetek közül a Lakos Endre római katolikus pap által összefogott „Exul Familia” közösséghez tartoztam szorosabban.  Úgynevezett ENSZ-ösztöndíjjal üzemmérnökként végeztem a rádiótechnika-elektronika szakon 1965-ben. 

Eleinte mérőműszerekkel, analizációs berendezések üzembehelyezésével és javításával foglalkoztam. Még 1964-ben folyamodtam az osztrák állampolgárságért és karácsonyra, 7 év után elsőízben hazalátogathattam. Ezt követő utazásaim során a magyar hírszerzés érdeklődni kezdett irántam, 1966-ban biztonságom érdekében lemondtam magyar állampolgárságomról.

Nemsokára behívtak az osztrák hadsereghez ahol életem talán legnyugodtabb 9 hónapját töltöttem. Leszerelésem után egy olasz cég alkalmazott analitikai műszereinek  szervíz-mérnökeként. Munkaterületem az akkori szocialista tömb államai voltak, Albániát kivéve sokszor jártam mindegyikben a következő évtizedek során. 
A Tiszai Vegyi Kombinátnál ismerkedtem meg leendő feleségemmel. Egyéves hercehurca után a magyar hatóságok engedélyezték hogy megházasodjunk és „kivándoroljon” Ausztriába. Három fiunk született, mindhárman folyékonyan beszélnek magyarul, az írás és az olvasás már nehezebben megy nekik.

Néhány év után üzletkötőként helyezkedtem el, svéd, amerikai, holland és japán nemzetközi nagyvállalatok elektronikus, analitikai, orvosi és nukleáris mérőműszereinek eladásával foglalkoztam.  A Comecon-államokban csak a kiemelten fontos tudományos, orvosi és ipari kutatóintézetek tudták ezeket a korabeli legfejlettebb technikával épült, élvonalbeli berendezéseket beszerezni. Az érdekes munka persze sztresszel is járt, hiszen több millió dolláros forgalomért voltam felelős, de ezzel együtt nagyon élveztem és szerettem sok utazással járó munkámat.

Ebben az idöben írtam már álnéven cikkeket a Bécsi Naplóba, amelynek később éveken át szerkesztőségi tagja is voltam.  A Katolikus Magyar Èrtelmiségi Mozgalom akkori vezetőjének segítettem a rendezvények megszervezésében, visszavonulása után vettem át a csoport vezetését. 

Néhány évig a Központi Szövetség vezetőségének médiareferense voltam, míg 2006-ban a kezdeti elvi ellentétek személyeskedéssé fajulása miatt kiléptem a vezetőségből és a szerkesztőségből is. 

Több éven át igyekeztem többedmagammal egy olyan magyar egyesületi tömörülést létrehozni, amely minden ausztriai magyar szolgálatára akar lenni nyelve, kultúrája, hagyományainak megőrzésében.  A néhány éve létrejött Kerekasztal jó eszköz ennek a célnak az elérésében. 

Ez év kezdetétől a bécsi egyházközség küldötteként kineveztek a Szövetségi kancellária mellett működő Népcsoporttanács magyar tagozatába. Jelenleg itt igyekszem a szövetségi pályázati pénzek egyenlőbb elosztását elérni.

(1956. október 26.)
Üdv néked, Ifjúság! Üdvöz légy magyar nép,
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
így, hogy aranyt adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így az önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
… Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezerévben
vérrel és vassal tanítsa zsarnokát!

“István igazi hódításait bent az országban érte el azzal, hogy sorra legyőzte a neki ellenálló törzsfőket. Az 1020-as években nem véletlenül említette a fiához intézett Intelmekben a hadjáratok fáradalmait és a pogányok különféle támadásait, „amelyek közepette nekem szinte az egész életem őrlődött”. Ugyanitt a király jellemvonásai közül a béke szeretetét emelte ki: „A viszálykodást kerülve, békességben, lélekben alázatosan és szelíden kell uralkodnod\… Ha békességes leszel, királynak és a király fiának fognak mondani, és minden katona szeretni fog.” István – egyértelmű nyugati elkötelezettsége ellenére – egész Európát látókörébe tudta vonni, a szélrózsa minden irányában épített ki és ápolt legtöbbször békés, országa érdekeinek megfelelő kapcsolatokat.”