Nők mint hősök - Fotókiállítás és előadássorozat a Collegium Hungaricumban

2017 febr.15.én a bécsi Collegium Hungaricum épületében érdekes fotókiállítás nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A „Frauen als Heldinnen“ című tárlat célja, hogy bemutassa az első világháború idején a hátországában élő nők mindennapjait. Mintegy negyven képet válogattak ki a kiállítás kurátorai: a házigazda szerepét is betöltő Ifj. Dr. Bertényi Iván, a Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettese és a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója; Kincses Károly fotóművész, fotótörténész, valamint Bodnár Zita, a Balassi Intézet munkatársa.

A nyitóünnepségen a nők első világháborús történetéről előadst tartott Prof. Dr. Christa Hämmerle történész, a Bécsi Egyetem oktatója, aki nem csupán az első világháború történelmének szakértője, hanem a nőtörténet jeles művelője is.

Jó előadóként arra törekedett, hogy az érdeklődők számára is érthető módon mutassa be a nők első világháborúban vállalt szerepét. Az életből vett példákkal, vetített képekkel illusztrált előadás részesei lehettek a jelenlévők.

A professzor asszonytól a közönség megtudhatta, hogy a nők mit tettek hozzá a háborúhoz, miként támogatták a háborút, illetve a háborúban harcoló férfiakat. A katonai kutatási anyag mellett sokat segített egy-egy megmaradt napló, amelyek sokkal közelebb hozták a korszakot.

Számos arisztokrata hölgy vállalt feladatot: jótékonykodtak, ápolónői tanfolyamot végeztek és hosszabb-rövidebb időre szolgálatot vállaltak valamelyik kórház önkéntes ápolónőiként. A középosztálybeli lányok, asszonyok nem ritkán a frontkórházakban teljesítették feladatukat.

A háború kitörését követően szinte általános volt az eufória – s ebben sok nő is osztozott Abban reménykedtek, hogy a háború rövid ideig tart és sikereket hoz. De nem így lett. Egyre több és több sebesült és halálhír érkezett a frontról. A szenvedéssel és a halállal való találkozás addigi szemléletüket is alapvetően megváltoztatta. Kevesen tudtak folyamatosan helytállni az eddig nem tapasztalt kihívásokkal szemben. Sok esetben romlott lelkiállapotuk, az átéltek teljes kiábrándulásához és apátiához vezettek.

A háború okozta hátországbeli feladatok ellátása egyre nagyobb feladatot jelentett. A hadifoglyokkal nem lehetett elvégezni minden feladatot, szükségessé vált a nők bevonása a gazdasági életbe. Akik nem a betegápolást választották, a varrodákban, az élelmiszeriparban, a fegyver- és lőszergyárakban, a vendéglátásban, a szociális szférában helyezkedtek el. A szolgáltatóiparban is egyre nagyobb szerepet töltöttek be a férfiak helyett alkalmazott nők: így láthattunk nőket a szállításban segíteni, a postai feladatok ellátásában vagy gyári munkásként. A családfenntartó férfiak távollétében a szegényebbeknek nem is volt választásuk: a család eltartása érdekében kénytelenek voltak pénzkereső munkát találni.

Az első világháborúban a nők jelenléte a harcoló csapatokban még nem volt megengedett, nem létesültek harcoló női alakulatok. Ettől függetlenül, a harcias nők megtalálták a helyüket a fronton és sok esetben bizonyították is rátermettségüket.

Ebben az időszakban sok vers és dal született. A nők a férfiaktól való elbúcsúzásról, a találkozás reményéről énekeltek, a katonák a harcmezőről, a győzelemről, a hazatérésről és a találkozás reményéről daloltak.

Christa Hämmerle elmondta, hogy a nők, a háborúban való helytállásuk okán ugyanolyan hősök, mint a férfiak, mégis erről kevés említést tettek az idő folyamán. Ausztriában szobrot még nem állítottak tiszteletükre, egyetlen emléktábla van, amely megemlíti a nők hőstetteit. Az előadó arra is kitért, hogy vajon a szörnyű háborúban helytálló nők hősöknek vagy inkább áldozatoknak tekinthetők, és hogy háborús szerepvállalásukkal közvetve mennyiben járultak ők is hozzá a vérontás meghosszabbításához.

A megnyitóra meghívást kapott Kilyénfalvi Gábor és citera csapata, akik első világháborús katonadalokat adtak elő, ezzel is megidézve a korszak hangulatát.

Ifj. Bertényi Iván mindazoknak köszönetet mondott, akik jelenlétükkel megtisztelték a megnyitó ünnepséget, majd kiemelte azokat a munkatársakat is, akik szerepet vállaltak a kiállítás létrehozásában. A megnyitón résztvevők a kiállítás megtekintése után az előadókkal és a szervezőkkel is megoszthatták érzéseiket, gondolataikat, hiszen a program végén sora kerülő fogadás során, ahol finom bor és szendvicsek oldották a téma komorságát, erre is sor kerülhetett.

A kiállítás február 15-től április 7-ig tekinthető meg a Collegium Hungaricum épületében (Bécs, 1020 Hollandstraße 4). Érdemes figyelni az intézmény honlapját (http://www.balassiintezet.hu/hu/), ahol a kiállításhoz kapcsolódó rendezvényekről kaphatunk információkat. Ezeken a napokon hosszabbított nyitvatartással várják az érdeklődőket. A kiállítás és a kísérő programok ingyenesen tekinthetők meg.

Január - Február 2017,