„Silentium – A csendtől a szóig” – Pódiumest Wass Albert életművéből

2016. január 12-én, kedden, 19 órától a „Silentium – A csendtől a szóig” – Pódiumest Wass Albert életművéből című eladást láthattuk az "Europa"- Club szervezésében Bécsben, a Collegium Hungaricumban. Az előadást a soproni Petőfi Színház mutatta be, a Magyar Kultúra napjának tiszteletére.

Mint az „Europa”- Club rendezvényein általában, ezen a keddi napon is nagy számú nézőközönség gyűlt össze a Collegium Hungaricum dísztermében, hogy megnézze a soproni Petőfi Színház előadását, így emlékezve meg közösen a közelgő Magyar Kultúra Napjáról.

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, minden év január 22-én. 1823-ban, Csekén, ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész fejéből pattant ki az ötlet, hogy emlékezzünk meg e jeles napról minden évben, végül az első ilyen rendezvényre 1989 januárjában került sor.

Az előadás kezdetén Dr. Smuk András, az „Europa”- Club elnöke köszöntötte Pataki Andrást, a soproni Petőfi Színház igazgatóját valamint az egybegyűlteket, és elmondta, hogy nagyon örül, hogy ilyen gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kialakítani Sopron várossal és a színházzal az elmúlt évek során, ahogy annak is, hogy velük együtt ilyen színvonalas műsorral indulhat a 2016-os esztendő.

A „Silentium - A csendtől a szóig“ című Wass Albert életművéből készült pódiumestet a 2010-ben elhunyt Bánffy György Kossuth-, Jászai-, Kazinczy és Magyar Örökség díjas kiváló és érdemes művész rendezte és 2008-ban, Svédországban mutatták be először. Most, több mint 100 előadást követően a bécsi magyar közönséghez is eljutott, és itt is zajos sikert aratott.

Wass Albert arisztokrata családba született 1908. január 8-án a Kolozs megyei Válaszúton. Tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte. 1926-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Ezt követően gazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián. Román hadkötelesként „nem váltja meg magát”, hogy magyar vidékre kerüljön, hanem Bukarestben tölti le katonai szolgálatát, ezután Németországban és a Sorbonne-on tanul, majd megszerzett, elismert tudása révén, 1944-ben az újra magyarrá vált kolozsvári egyetem díszdoktorává avatják.

Tanulmányai végeztével visszatért a családi birtokra, és gazdálkodni kezdett. Első verseskötete 1928-ban Világtemetés címmel jelent meg Kolozsvárott. Azonban sem ez, sem a következő – 1930-ban ugyancsak Kolozsvárott kiadott – Fenyő a hegytetőn című verseskötete nem keltett különösebb irodalmi szenzációt. Wass Albert szinte misztikus magasságokba emeli Erdélyt, és az erdélyi szellemiséget. Erdély számára nem csak földrajzi egység, hanem mindaz, ami igaz, jó és tisztességes.

Szülőföldjén 1945-ben halálos ítéletet hoznak ellene, amely haláláig érvényben marad. 1951-ben Amerikába emigrált, életműve jelentős része itt született meg. Legismertebb művei: Erdők könyve; Te és a világ: tanítások - útravalóul; A funtinelli boszorkányok; Elvásik a veres csillag; Kard és Kasza; Hagyaték; Igazságot Erdélynek!.

Wass Albert 1998 február 17-én öngyilkos lett. Magyarországon csak halála után fedezték fel őt, mint az erdélyi magyar irodalom nagyját. Ő a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja, a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben vannak, akik a legnagyobbak között emlegetik, és masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon.

A „Silentium – A csendtől a szóig” pódiumest Wass Albert életművéből előadáson részleteket hallhattunk többek között az Adjátok vissza a hegyeimet!, A szentek zendülése, az Elvásik a vörös csillag, az Átoksori kísértetek, a Záróvers, a Ki a magyar?, a Nagypénteki sirató, A láthatatlan lobogó, a Miatyánk, a Te és a világ, a Hontalanság hitvallása, és az Üzenet haza című műveiből. Az előadás végén szűnni nem akaró vastaps jelezte, hogy Wass Albert szavai a művészek kiváló tolmácsolásában egészen a jelenlévők lelkéig értek, akik hol könnyezve, hol mosolyogva éltek az író világában ezen az estén.

Felemelő volt a Magyar Állam erdélyi magyar ösztöndíjasaként Bécsben látni ezt az előadását. Amikor kiléptem a Collegium Hungaricum ajtaján a fényes bécsi éjbe, arra gondoltam, hogy micsoda léleksimogató, különlegesen értékes ajándékot kaptam ma az „Europa”- Clubtól és a soproni Petőfi Színház művészeitől.  

Január - Február 2016, Miklós Tünde