Január 29-én nyílt kiállítás Bolgovics Gergő festményeiből az AMAPED termeiben a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület és az AMAPED – Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének közös szervezésében.

Bolgovics Gergő 1992. július 2-án született a Nagykunság közepén lévő Kisújszálláson. Egész gyermekkorától kezdve a magyar néptánc töltötte ki érdeklődését, így később a továbbtanulásban is megmutatkozott. Fóton a Népművészeti Szakközép iskolában folytatta középiskolai tanulmányait. 2009-től pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház táncosa, ahol 4 évet töltött el. Ezután a táncoktatás és a színház világa vonzotta be, szabadúszó táncos- és oktatóként. 2016 szeptembere óta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagja Budapesten.

„A festészet nagy álmom volt úgy, hogy nem is tudtam róla. Régóta kerestem azt a kifejező eszközt, mellyel megfogalmazhatom gondolataim. Kialakulása érdeklődésemnek egyfajta alkotásra vágy, melyet autodidakta módon három-négy éve a festőművészetben megleltem. A mély érzelem világ pontos kifejtése mindig is fontos volt, ezt természetesen a tánc világa  megadja nekem, de a festészet is. Más- más műfaj, de egyik a másik nélkül nem létezhetne. A tánc jó reprodukálásához elkerülhetetlen az elképzelt kép. A témáim kiválasztása során kapcsolatba lépek zenével, irodalommal, mozgással. Vidéki létemre már nagy városokban élek több mint tíz éve, ez alapján választottam ki témámat.”

A kiállítást Kilyénfalvi Gábor, a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület elnöke nyitotta meg, aki már régebbről ismeri Gergőt és a munkáit. A megnyitón sajnos betegség miatt nem tudott részt venni a kurátor, Stresnák Éva, de a kiállítást és Gergő munkásságát bemutató beszéde azért felolvasásra került. A beszédet követően Kiss Krisztián zenész, és Linczenbold Maximilián táncos produkcióját nézhették meg a résztvevők.

„A kiállítás szól a városi és vidéki életről, ezek előnyéről, hátrányáról, minden velejárójáról. Szól a boldogulni vágyó emberekről. Szól a konfrontációról, mely egyik másik “ember” közt kialakulhat származásuk- hovatartozásuk, hitvallásuk miatt. Szól a kirekesztettségről. Szól a sokszínűség elnyomásáról, mely nem hagyja kibontakozni az ember valódi énjét. Szól Rólad, róluk, rólam! Szól a kompromisszum készségről, az elfogadásról, a kognitív disszonanciáról, a viszályról és békéről, emlékekről, víziókról, az elszármazottakról és arról, hogy sose felejtsük el honnan jöttünk!

            Egy világ, ahol a sokféle megfér egymás mellet, ahol a magasra törő nem nyomja le a nyugodt életre vágyót. A vidéket nem szippantja magába, hanem határt húzva hagyja saját tempójában virágozni. Nem kérkedik senki, csak büszkén viseli azt ami. A konfliktus vita során megoldódik! Itt, ahol az ellentétes nem rombol, hanem épít, egyfajta harmónia él az alap értékeket nem feledve. Ahol a templomokat nem graffitizik, ahol a temetőkben nem döntik le a márványkövet, s ahol nem szégyen dolgozni és ahol a “nagy” más véleményére kíváncsi. Vidék és nagyváros a két szem, harmadik az agy, a kompromisszum.”

Bolgovics Gergő korábbi önálló kiállításai::

2018 – Egy háború lenyomatai  (Budapest, Fonó Budai Zeneház, Brew Brothers galéria kávézó)

2019 – SZTEREOPSZIS (Budapest, Brew Brothers galéria kávó)

2019 – SZTEREOPSZIS (Románia, Torockó, Double Rise Fesztivál)

2019 – SZTEREOSZIS (Kisújszállás, Városi Galéria Könyvtár)

2019 – A mi szánk íze szerint (Budapest, Fonó Budai Zeneház)