Augusztus - Szeptember -Október 2016

PDF - HU PDF - DE

Szeptember 1-én fogadta Radda István, megbízott mentor, a tagegyesületek nevében a Kőrösi Csoma Sándor két ösztöndíjasát, Miklós Tündét és Bogdán Tibort, a Kerekasztal irodájában. Az első találkozón megbeszélték a fő feladatokat és megállapodtak az első hét munkaprogramjában. Másnap, 2.-án, az összes meghívottak közül a megjelent tagegyesületeivel vezetőivel szintén részletes megállapodás történt a szükséges segítségek irányában. A jövőben a mentor hetente megbeszéli az ösztöndíjasokkal az elvégzett munkát ill. a jövő heti programot. Szükségszerűen ilyen megbeszélésre az egyes esetben érintett tagegyesületek képviselői is jelen lehetnek.
 
Radda István, elnök
Kilyénfalvi Gábor, társelnök


Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasok az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalnál


Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztal ösztöndíjasai szeptember elsejétől teljesítenek szolgálatot 2017 június közepéig.
A Kőrösi Csoma Sándor Program programban résztvevő bécsi ösztöndíjasok tervezett legfontosabb feladatai három területet fognának át. Grafikai feladatok: a Kerekasztal Hírlevelének szerkesztése, plakátok, meghívók, szórólapok és egyéb reklámanyagok készítése, a honlap és Facebook oldal kezelése, tartalmi szerkesztése és design. A pedagógiai feladatok közé tartozna különböző gyerek-foglalkozások vezetése, magyar órákon való segédkezés és igény szerint egyéb foglalkozások szervezése, lebonyolítása (5-20 fős létszámú csoportoknak.) Adminisztratív és szervezői feladatok keretében az ösztöndíjasok segítenek az irodai munkában, a tagszervezetekkel való kommunikációban és kapcsolattartásban, kisebb-nagyobb rendezvények előkészítésében és szervezésében, illetve azokon részt is vesznek, és ezekről a hírlevél számára beszámolót készítenek.


Miklós Tünde:
Erdélyi magyarként mindig fontos volt nekem, hogy megismerjem, és másokkal is megismertessem szülőhazám történelmét, kultúráját, tradícióit.
Ezért nagyon örültem, amikor 2015. szeptember elsején megkezdhettem a munkám Bécsben, a Magyar Állam Petőfi Sándor ösztöndíjasaként. Ez év május végéig szólt a megbízatásom, és ez idő alatt a saját identitásom is örök időkre meggyökerezett. Nagyon sokat jelent nekem, hogy külhoni magyarként és ösztöndíjasként dolgozhatok a hazámért.
Most szeptember elsejétől lehetőséget kaptam arra, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként folytassam a megkezdett munkát, és ehhez minden támogatást megkapok a fogadószervezetemtől, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalától és annak tagegyesületeitől, akikkel közösen dolgozhattam eddig. Szívből remélem, hogy a tavalyi gyümölcsöző együttműködésünkhöz hasonlóan a 2016/17-es tanévet (programidőszakot) is sikeresen zárjuk majd.
Amennyiben munkájukat bármiben segíthetem, kérem, keressenek bizalommal.

Elérhetőségeim:
+43 676 725 8878
tundi.miklos@gmail.com

Bogdán Tibor:
Moldva legkeletibb csángómagyar falujából, Magyarfaluból származom. Több mint tíz évig a csángó szórvánnyal foglalkoztam, a szociális szférát erősítve. Művelődésszervezői diplomával és több éves rendezvényszervezői múlttal rendelkezem. Gyakorlatot szereztem a rádiózás és az újságírás területén. A turizmus több szektorában is fejlesztettem magam, a gyakorlatból is kivettem a részem. Népfőiskolai előadóként a turizmusról kaptam felkérést, hogy tartsak útmutatót. Petőfi Sándor ösztöndíjasaként a Máramaros megyei magyaroknak segítettem kilenc hónapon keresztül a média, pályázat írás, civilszervezetek működése, kollégium létrehozása, kataszteri felmérés és rendezvény szervezés terén.
A Kőrösi Csoma Sándor Program szervezőitől idén Bécsbe, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalához kaptam felkérést, hogy teljesítsek küldetést. Bízom abban, hogy megtalálom a módját annak, hogy a pozitív folyamatokat megerősítsem, illetve a kezdeményezéseim is megfelelőek legyenek az itt élő magyarok számára.
Remélem, találkozhatok minél több Kerekasztal taggal és együtt kereshetjük a módját, hogy minél jobban lehessen megélni a magyarságunkat.

Elérhetőségeim:
+43 676 7951922
bogdan_tibor@yahoo.com

Bővebben a Kőrösi Csoma Sándor Programról: www.korosiprogram.hu

Mit jelent hősnek lenni? – Szent István király ünnepe Bécsben

 

A bécsi magyar katolikus egyházközség augusztus 27-én - mint az augusztus 20-a utáni szombaton minden évben - az államalapítónk ereklyéjét őrző Stephansdomban, majd az érseki palota udvarán megrendezte Szent István-ünnepét és búcsúját. A mise főcelebránsa Dékány Sixtus OCist zirci főapát volt.

 

Az ünnepi délutánon több mint ezer vendéget, harmincöt csoportot – köztük kórusokat és néptáncosokat – fogadtak Felvidékről, Erdélyből, Magyarországról. A közösség tagjait és a zarándokokat Simon Ferenc bécsi magyar katolikus főlelkész köszöntötte.

A Stephansplatzon már déltől hosszú sorba rendeződve várakoztak-énekeltek a sokféle népviseletbe öltözött, a legkülönbözőbb tájegységekről érkezett, kenyereiket, süteményeiket, gyümölcseiket és borukat hordozó vendégek, a turisták csodájukra is jártak. „Mi történik itt? Kik ezek az emberek?” – kérdezgettek bennünket. „A magyarok, és egyik legnagyobb ünnepünk alkalmából vannak, vagyunk itt” – válaszoltuk. Aztán végigpillantottunk a színes, vidám, büszke meneten, és elcsodálkoztunk, mennyifélék vagyunk.

A dómot megtöltő zarándokok előtt a zirci apát prédikációjában arról elmélkedett, hogy miként beszél Szent István ünnepe Isten jóságáról, változatlanságáról, és arról, hogy a mennyország nem csupán remélt jövőnk, hanem olyasvalami, ami már ma is itt van-lehet köztünk és bennünk. Szent Ágoston azt írja: az evangéliumból megtudjuk, mit kell szeretnünk is megvetnünk, tennünk és kerülnünk. Szent István is ezt akarta megmutatni a népének.

Ő ugyanis nem csupán talpraesett uralkodó és jó katona volt, hanem a krisztusi életforma példáját egünkre szegező szent is volt. Hősnek nem elsősorban vitézkedése révén számított, uralkodása pedig nem hatalmaskodást jelentett, amire pedig oly nagy hajlama van mindenkinek, aki hatalomhoz jut. Hősnek lenni valójában azt jelenti – és jó lenne, ha mi is ezt akarnánk gyakorolni, hogy Isten kezébe helyezzük magunkat, mint István tette, amikor önmagával együtt az országát is az isteni gondoskodásra bízta.

A szentmise végén a főapát megáldotta az oltár előtt elhelyezett adományokat, majd a záróáldást követően a bécsi káptalan Szent István ereklyéjét ünnepélyes körmenetben a dómban található máriapócsi oltárhoz vitték.

A misét követően az érseki palota udvarán kezdődött a színes magyar néptánc és népének bemutató.

Mint Simon Ferenc főlelkész kérdésünkre elmondta, Bécsben már 1552 óta létezik magyar katolikus egyházközség, csak időről időre más-más helyre költözött. Száz éve azonban már ugyanott: a német lovagrend Szent Erzsébet-kápolnájában van otthon. A mintegy háromezer családból álló magyar plébánia hívei alkotják az egyetlen olyan népcsoportot Bécsben, amely nemzeti ünnepét a dómban és az érseki palotában ülheti meg.

 

Ők maguk is csaknem olyan sokfélék, mint a vendégeik: 1956-os menekültek, az 1970-es és ’80-as években Erdélyből érkezettek, felvidékiek, vajdaságiak és már Bécsben született leszármazottaik éppúgy akadnak köztük, mint az utóbbi öt-tíz évben egyetemi tanulmányok végzése céljából érkezettek. Eleven közösség az övék, amelyben a szenior korosztály éppúgy otthonra talál, mint a fiatal. Legfiatalabb képviselőtestületi tagjuk huszonkét éves, a legidősebb hetvenöt.

 

Szent István királyunk ünnepen részt vettek továbbá a bécsi magyar nagykövetség munkatársai, az ausztriai magyar szervezetek képviselői, a Szuverén Máltai Lovagrend, a Szent György Lovagrend tagjai, a bécsi magyar cserkészek és a magyar huszár hagyományőrzők.
 

Fotó: Merényi Zita   Kiss Péter/Magyar Kurír

 

A bécsi Városházán szeptember 7-én, adták át a tízedik Centrope díjat, amelyet dr. Smuk András, a bécsi magyar Európa-Club elnöke kapott meg. A díjat Häupl Michael Bécs polgármestere és Karl Reinhard, a Raiffeisenbank Alsó-Ausztria elnöke adta át Smuk Andrásnak. A Centrope díjjal 2007 óta olyan személyeket tisztelnek meg, akik ápolják a határon átnyúló kapcsolatokat Bécs, Alsó-Ausztria, Burgenland és a szomszédországok Csehország, Szlovákia és Magyarország között.

Szívből gratulálunk!

Fotó: Miklós Tünde

Szöveg: Bogdán Tibor Fotó: Miklós Tünde

2016. szeptember 17-én, szombaton délelőtt került megrendezésre az AMAPED (Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete) tanévnyitója a bécsi Dobos bisztróban. A 2016/2017-es tanév foglalkozásainak bemutatása mellett a hagyományokhoz hűen idén is volt zene, tánc, arcfestés és finom ételek.

 

Az elmúlt tanévekben átlagosan 400 gyermek vett részt az AMAPED foglalkozásain, és ez a létszám évről-évre bővül, köszönhetően a pedagógusok színvonalas munkájának. Éppen ezért lett a tanévnyitó helyszíne a Dobos Bisztró, hiszen az AMAPED bécsi székhelyén nincs ekkora létszám befogadására alkalmas helyiség.  

Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke tanévnyitó beszédében elmondta, hogy az elmúlt tanév rendkívül tartalmas volt, és szeretnék, ha az idei is hasonlóan alakulna, ezért mindannyian lelkesen és energikusan várják az érdeklődő gyermekeket a foglalkozásikon. A rendezvényen fellépett a felvidéki költő: Szunyog Zsuzsa aki saját megzenésített verseit adta elő, cimbalom kisérettel.

Az idei tanév induló óráiról minden megtalálható az AMAPED honlapján (www.amaped.at). Ezek között a csecsemőkortól a szép korúakig mindenki találhat kedvére valót. A kínálatból, a teljesség igénye nélkül: „Ringató“ (a babáknak és anyukáiknak szóló foglalkozás), magyar és német nyelvoktatás, honismereti foglalkozás, balett, jóga, néptánc, Ifjúsági Klub. Az idei tanévben újdonságnak számít, hogy óvodás korúaknak hétfőtől - péntekig, délelőtt és délután is tartanak óvodás játszóházat. Emellett az AMAPED-nél van lehetőség az ECL-nyelvvizsga megszerzésére is.

AZ AMAPED Bécsben négy helyszínen, emellett Alsó-Ausztriában, Klosterneuburgban, Badenben, és Burgenlandban is működtet magyar iskolát. A kismartoni AMAPED csoport ebben a tanévben a nagy érdeklődésre való tekintettel kibővített óraszámmal várja az érdeklődőket.

Amennyiben csatlakozni szeretne az AMAPED népes családjához, szeretettel várják Bécsben, a 1010 Schwedenplatz 2 /11 szám alatt található székhelyén. Bővebb tájékoztatásért látogasson el az AMAPED facebook oldalára, vagy honlapjára www.amaped.at .

Szöveg: Miklós Tünde Fotó: Bogdán Tibor

Születésének 225. évfordulója alkalmából szeptember 20-án, kedden megkoszorúzták a „legnagyobb magyar” bécsi szülőházát a Herrengasse 5. szám alatt. A megemlékezést Magyarország nagykövetsége szervezte. A koszorúzás után ünnepi megemlékezést tartottak a bécsi magyar nagykövetségen, melyen jelen volt Radda István, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke, dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Program bécsi ösztöndíjasai.

  

A bécsi Herrengasse 5. szám alatt álló épület oldalán márványtábla emlékeztet arra, hogy a ház falai között született 1791. szeptember 21-én a legnagyobb magyar. „Széchenyi egész életében Magyarország felvirágoztatásán munkálkodott, így életműve minden tiszteletet megérdemel. 2014 tavaszán Széchenyi szellemi hagyatéka hungarikum lett” – mondta el beszédében a Széchenyi Alapítvány elnöke Buday Miklós.

„Széchenyi családja sok szállal kötődik Bécshez, ő maga is itt született, itt halt meg (…). Az is nagyon fontos, hogy mi Széchenyi István nevét jobban megismertessük az osztrák közönséggel”- hangzott el Perényi János bécsi magyar nagykövet megemlékezésében.

Széchenyi Kálmán a család nevében mondott köszöntőjében kiemelte: „Sok időt töltött azzal, hogy megpróbálja Magyarországot európai színvonalra fejleszteni, amelynek legfontosabb előfeltétele a művelődés.”

Az Országgyűlés küldöttségének képviseletében Takács Imre volt képviselő a Lovakrúl című művet idézte, amelyben Széchenyi az összefogásról ír. „Erre az egymást értésre van igazán szükség hazánkban“- hangsúlyozta Takács Imre.

A megemlékezésen koszorúra kötött szalagot helyezett el a Széchenyi család, a bécsi magyar nagykövetség, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Kőrösi Csoma Sándor-programjának ösztöndíjasai, a Balassi Intézet Collegium Hungaricum, a Széchenyi Társaság, a mosonmagyaróvári Széchenyi Polgári Kör, a Széchenyi István emlékmúzeum, az Országos Széchenyi Kör, Bugledich Attila nagycenki alpolgármester valamint a 72. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat és a Széchenyi Alapítvány.

A koszorúzást követően a megemlékezés a bécsi magyar nagykövetségen folytatódott, ahol az „Üdv, Széchenyi“ című produkció bemutatására került sor.  Rubold Ödön színművész, Sudár Annamária előadóművész és Török Máté verséneklő előadásában prózai szépirodalmi részletek, visszaemlékezések, versek, megzenésített költemények valamint instrumentális zenei betétek és Széchenyi István írásaiból kiválasztott idézetek hangzottak el a Márványteremben.                                                                                

  Szöveg és fotó: Mikós Tünde

A Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb táncegyüttese meghívást kapott a Szent Mihály Napi Újbor Ünnepére Nemesnádudvarra. A rendezvény nagy népszerűségnek örvend, mivel a falu vegyes nemzetiségi összetétele ide vonza nem csak a magyarországi érdeklődőket, hanem a külföldi falusi vendéglátást kedvelőket is.  A sváb kultúra jellegzetes bélyegei köszönnek vissza a település leghíresebb Mária-völgyi pincesorának szorosan egymás mellett elhelyezkedő, apró, szinte vakítóan fehér kis présházain. A sváb lakosok ősei a XVIII. században érkeztek erre a vidékre, Németország déli területeiről. Szőlőtermesztésbe kezdtek és létrehozták az első alacsony homlokzatú, keskeny, kisablakú, nagy ajtajú házacskákat. Ma több mint ötszáz présház található a pincesorokon, érdekesség, hogy annyi borospince van a faluban, mint ahány lakóház.

Erre az ünnepségre a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa – Bogdán Tibor - kapott felkérést, hogy kísérje el az együttest. Ez volt az első alkalom, amikor láthatta fellépni a csapatat.  Fényképezésbe, dokumentálásba, a hírverésbe és a szállításba vállalt segítséget az ösztöndíjas.

Az együttes előadása nagy sikert aratott, a szervezők megfogalmazták, hogy máskor is szeretnék őket vendégül látni a rendezvényeiken. 

 

Szöveg és fotó: Bogdán Tibor

Idén is részt vettünk azon a misén, amit a boldog emlékezetű König bíboros püspöksége óta a Népek Vasárnapját hagyományosan szeptemberben (idén 25-én) rendezte meg a Bécsi főegyházmegyében.

  

  

Ezen az alkalmon a Bécsi főegyházmegye területén élő különböző anyanyelvű európai származású népcsoportok egyházközségei vettek részt. A mise több nyelven hangzott el.

 

Az ünnepélyes szentmisét idén Franz Scharl segédpüspök celebrálta a Stephansdomban, utána szeretet-vendégségre vártak mindenkit, az Érseki Palota árkádos udvarába, ahol a különböző népcsoportok hagyományos ételeit lehet megkóstolni. A magyarok pörkölttel és tóros káposztával készültek, de nem hiányzott a francia sajt vagy az olasz fagyi sem.

 

Szöveg: Bogdán Tibor Fotó: Miklós Tünde

2016. október 7 - én pénteken gyermek és felnőtt táncházban mulathattak kicsik és nagyok a Collegium Hungaricumban. A rendezvény a Napraforgók tánccsoport közreműködésével valósult meg.

Pénteken délután öt órára népes társaság gyűlt össze a Collegium Hungaricumban. Gyermekek és felnőttek várták izgatottan hogy megszólaljon a zene, és végre táncra perdülhessenek. A Sárarany zenekar nem is váratta sokáig a lelkes jelenlévőket, így néhány perccel öt óra után kezdetét vette a gyermek táncház. A zenekar húzta a talpalávalót, Tőkés Edit és Pável Hunor pedig mosolyogva, és türelmesen tanította a lépéseket a fáradhatatlan gyermekeknek. Jó volt látni a résztvevők felszabadult nevetését.

A Napraforgók tánccsoport 1999-ben alakult, néhány lelkes, táncolni vágyó bécsi magyar lány kezdeményezésére. Kezdetben a Kárpát-medencében fennmaradt leánykarikázók és az ezekhez kapcsolódó dalok alkották a repertoárjuk magvát. Erre utal a Napraforgók név is, hiszen ebben a táncfajtában a lányok forgási iránya a napraforgóhoz hasonlóan a Nap égi útját követi. Később legények is csatlakoztak a csoporthoz, így ma már a Kárpát - medence páros, és férfitáncainak ápolását is feladatuknak tekintik a tagok, akik Magyarországról, Felvidékről, a Vajdaságból, Erdélyből és Ausztriából származnak. A néptánc hagyomány és a népzene szeretete mellett a közös cél is összeköti ezeket az embereket, akik szeretnék a Kárpát-medence különböző táncait és énekeit autentikus formában elsajátítani, hogy azután improvizatív módon alkalmazhassák és bemutathassák ezeket minden érdeklődőnek.

A népzenét játszó Sárarany zenekar 2012 júliusában alakult, tagjai: Takács Rita - hegedű, Radák Márton - hegedű, harmonika, Sárközi-Lindner Zsófia - ének, Sárközi Áron - brácsák, Dénes Ábel – bőgő.

A táncházban – a hagyományokhoz hűen nagyon jó volt a hangulat, a jelenlévők derűsen és önfeledten tanulták a lépéseket. A gyermekeket fél nyolctól a felnőttek követték a táncparketten.

A Napraforgókról, a táncházakról és a tervezett programokról a www.napraforgok.at oldalon tájékozódhatnak mindazok, akik szeretik a népzenét és táncot.  

Szöveg és fotó: Miklós Tünde

3. Bécsi Magyarbál

2016. október 15-én, szombaton a Club Pannonia szervezésében immár harmadik alkalommal került megrendezésre a Bécsi Magyarbál az Eschenbach palotában, Bécs első kerületében.

A Club Pannonia célja az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatok erősítése, bővítése, ennek elérése érdekében évről-évre számos konferenciát, utazást, kulturális rendezvényt szerveznek. Az egyik legkiemelkedőbb ezek közül a Bécsi Magyarbál, mivel a rendezvény a szórakozás mellett kiváló alkalmat jelent a kapcsolatépítésre, kötetlen formában. Radda Marika, a Club Pannónia elnök asszonya elmondta, hogy Ausztria és Magyarország mellett idén Amerikából és Erdélyből is érkeztek vendégek. A rendezvényen több bécsi magyar szervezet és magyar civil szervezet képviseltette magát.

Az érkezőket welcome drink, a győri Bergmann Cukrászda ízléses édessége, és a Casino Ausztria ajándéka fogadta. Az idei bál nyitánya a Délibáb Bécsi Magyar Kultúregyesület táncosainak Palotása volt.

A tánc után Radda Marika, a Club-Pannonia elnök asszonya mondta el nyitóbeszédét magyar és német nyelven, majd köszöntötte a bál díszvendégeit: Kurz Sebastian külügyi- és integrációs miniszter kéviseletében Mag.Ellison-Kramer Elisabethet, aki 2017 januárjától Budapesten dolgozik mint osztrák nagykövet, Dr. Perényi János nagykövet képviseletében Mag.Molnár Máriát, a bécsi Collegium Hungaricum igazgató asszonyát, Dipl.oec.Kovács Balázst, a Bécsi Magyar Turizmushivatal igazgatóját, Rózsa B. Györgyöt, a budapesti Bécsi Bál szervezőjét és Boldizsár Gábort, a Szent György Lovagrend magyarországi Komturját. 

Radda Marika nyitóbeszédében megköszönte a CASINO Austriának, a bál egyik főszponzorának, hogy immár harmadik alkalommal segítette a rendezvényt, azzal hogy rendelkezésünkre bocsátotta a rulett asztalt a hozzátartozó ajándékokkal, és emellett apró meglepetéssel kedveskedett a bál hölgyvendégeinek. Sajnos Bettina Glatz-Kremsner igazgató asszony külföldi elfoglaltsága miatt idén nem tudott részt venni a bálon. Köszönetet mondott még Koós Szilárd úrnak, a Maxx Business Group tulajdonosának és üzletvezetőjének, a Qualitysoft Business Groupnak, amelyet Bayer József képviselt, valamint a zenészeknek, Lőcsey Attila vezetésével, hogy hozzájárultak a bál sikeres megrendezéséhez.

Az üdvözlés után Radda István, a Kerekasztal elnöke mesélt arról, hogyan emlékszik az 1958-ban Innsbruckban tanuló egyetemisták és diákok első Magyarbáljára, amelyen ő is jelen volt. Elmondta, hogy anno a nyitóbeszéd kezdetén őszinte köszönetet mondtak a tiroli kormánynak, Innsbruck városnak és Tirol lakosságának a szívélyes befogadásért és a nagy segítségért. Ezt a köszönetet ismételte most meg Radda István, és erősítette meg Ausztria illetve Bécs felé, hiszen  a mindez nagyban hozzájárult az akkori menekültek sikeres integrálásához. 

István után Paluska Zsuzsa (az MDE elnöke) és Újvári Péter (az MDE volt elnöke) mutatták be a bécsi Magyar Diákegyesületet a jelenlévőknek. Az MDE a hagyományokhoz híven idén is segítette a bál szervezését.

Este tíz órától a vállalkozó kedvű vendégek a rulett-asztal mellett tehették próbára szerencséjüket, ahol pénz helyett tárgynyeremények vártak Fortuna kegyeltjeire. A játék kezdete előtt a Napraforgók tánccsoport tüzes csárdást lejtett, így fokozva tovább az egyébként is kitűnő hangulatot.

23:00 órakor bécsi keringő táncversenyt hirdettek. A résztvevő párok teljesítményét közismert emberekből álló zsűri értéke, melynek tagjai voltak: Ekker Balázs és felesége Ekker-Guschelbauer Alice, Molnár Mária, a bécsi Collegium Hungaricum igazgató asszonya, valamint Kovács Balázs a Magyar Turizmus Zrt. bécsi kirendeltségének igazgatója.

Éjfélkor kezdetét vette a tombolasorsolás. Miután az értékes nyeremények gazdára találtak, folytatódott a zene és a tánc. A kiváló muzsikát Lőcsey Attila, a No Stress Band zenekar vezetője garantálta, a táncokban Orbán-Németh Zsuzsanna, a Napraforgók Néptánccsoport művészeti vezetője segített. 

A hajnalig tartó mulatságról jókedvűen indultak haza pihenni a résztvevők. A Club-Pannonia immár hagyományos bálja jövőre is várja régi és új vendégeit. 

Szöveg és fotó: Miklós Tünde és Bogdán Tibor

  

        

  

Az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének ünnepi megemlékezése 1956-ról

2016. október 19-én, szerdán este hat órai kezdettel került sor az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének megemlékezésére a Collegium Hungaricumban, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezett az AMAPED.

Valamivel hat óra előtt már teltház volt a Collegium Hungaricum dísztermében. Az AMAPED tanulói a magyar órájuk végén együtt sétáltak át az ünnepi megemlékezésre, ahol már szülők, nagyszülők, fiatalok és idősek várták a műsor kezdetét, így több generáció emlékezett közösen a 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, eseményeire. 

A rendezvény nyitányaként Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke köszöntötte a díszvendégeket és az egybegyűlteket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével őexc. Dr. Perényi János Magyarország Ausztriába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Kovács Balázs a Magyar Turizmus Zrt. bécsi kirendeltségének igazgatója, Radda István az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke, Hartig Christoph a Kerekasztal volt elnöke, dr. Smuk András az „Europa“- Club elnöke, Molnár Mária a Collegium Hungaricum igazgatója, valamint Juhász Réka evangélikus lelkész. A díszvendégek között volt a 90 éves Horváth Béla is, aki aktív résztvevője volt a forradalom eseményeinek.

Mentsik Szilvia beszédében elmondta, személyes története is fűződik ’56-hoz, hiszen édesapja sebészként dolgozott abban a ferencvárosi kórházban, amely találatot kapott egy orosz tanktól. A kórház műtőiben azonban - dacolva az odakinn zajló eseményekkel és a félelemmel – rendületlenül folyt tovább a munka… Az elnök asszony arról is szót ejtett, hogy milyen kérdésekkel találkozik pedagógusként a forradalom kapcsán. Felmerül, hogy vajon lehet-e, szükséges-e megismertetni az eseményeket, a történelmi igazságokat a gyermekekkel, azok félelmetes, torokszorító valóságában. Ám a múlt pontos ismerete hozzásegít a jelen megértéséhez, és elengedhetetlen a jövő generációja számára.

Ezt követően Perényi János 1956 jelentőségéről, annak világtörténelemre gyakorolt hatásáról, valamint a forradalom szimbólumairól beszélt a jelenlévőknek. Kiemelte, hogy számos párhuzam van a ’48-as és az ’56-os események között. A nagykövet beszédében elmondta, hogy a forradalmi események következményeként a családja évtizedekig Svédországban majd Ausztriában élt. Rávilágított arra, hogy mit is jelentett valójában az orosz „felszabadítás”, milyen kemény volt a megtorlás, és hogy évtizedeken keresztül generációk tanulták az iskolában az „ellenforradalom” hazugságát.

Az ünnepi beszéd után Kancsó Zoltánné Ibolya és Kancsó Zoltán - az AMAPED pedagógusai Antonio Vivaldi – Siciliano művét adták elő, zongorán és hegedűn.

 „Nem a madárdal pusztul ki csak a madár“ ez volt a mottója annak a színi előadásnak, amelyet az AMAPED drámacsoportos diákjai, valamint a Délibáb Egyesület néptáncosai mutattak be. A zenés koreográfiákkal tarkított színdarabot 1956 hőseiről és eseményeiről Nagy Barnabás drámapedagógus - az AMAPED magyartanára - írta és rendezte. A színvonalas és megrázó előadást követően az ünnepség zárásaként a jelenlévők a Collegium Hungaricum aulájába vonultak, ahol közösen elénekelték a Himnuszt, majd koszorút és a gyermekek által készített lyukas nemzeti zászlókat helyeztek el a Petőfi szobornál.

A rendezvény után a látogatók megnézhették az AMAPED diákjainak rajzaiból nyílt kiállítást. A rajzok és fogalmazások a gyerekek 1956-tal kapcsolatos gondolatait tükrözték.

A színi előadásról készült felvétel megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=mPqankwT-Rw

 

  

  

Szöveg: Miklós Tünde  Fotó: Miklós Tünde és Bogdán Tibor

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának alkalmából a Panoráma Világklub rendezvényt szervezett Budapesten „Az emigráció hazatér” címmel.

Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztal elnöke, Radda István meghívást kapott az eseményre. Egyéb elfoglaltsága miatt a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasát, Bogdán Tibort kérte fel, hogy képviselje a szervezetet.

A Pásztor Zoltán által moderált rendezvény előadóit a Panoráma Világklub hívta meg, hogy emlékeikből adjanak elő, hiszen ők valóban átélték az ’56-os események borzalmait. A himnuszt Tarics Péter felvidéki előadóművész követte Márai Sándor Menyből az angyal című versével. Az eseményen résztvevőket dr. Tamás Gábor amerikai magyar református lelkész áldotta meg. Egy új zenei alkotást hallgathattal meg „Világvándor –Hazavárunk”címmel, mely az ’56-os kivándorlók emlékére készült.

dr. Tanka László a Panoráma Világklub alapító elnöke nyitotta meg az eseményt kiemelve azt a tényt, hogy hálózata  öt kontinensen, mintegy 90 országban,  210 tagklubbal szerveznek emlékező rendezvényeket.

Az előadók közt volt dr. Czeglédi József, egykori szabadságharcos, a Közép-Európai Club Pannónia és az ’56-os Dialógus Bizottság tagja; dr. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának volt tanszékvezető egyetemi tanára; az Ausztráliából, Sydneyből érkezett Hódi Margit, aki átadtat az Ausztráliai Független Magyar Szabadságharcos Szövetség és Bene Ferenc elnök üdvözletét; Dr. Gisele Friedrichs (Pesti Gizella), tanár, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egykori tagja; a kanadai Torontó városából érkezett Kasza Marton Lajos, költő, a Kanadai Magyar Írószövetség tiszteletbeli elnöke, a Nemzetőrség ezredese; az amerikai Buffalóból Hegedűs László matematikai tanár, rádiós, író; Dr. Z. Stephen Silagy (Szilágyi Zsolt)- egykori szabadságharcos, vízilabdázó , az USA Delaware államából; Szalay Róbert tanár, író adott ismertetést arról a történelmi jelentőségű most megjelent könyvéről, amely „A nemzeti emigráció és a rendszerváltás 1989-2013” címet viseli.

Az előadások drámaisága, izgalma mindenkit meghatott. Különös történetekről, sorsokról, sikeres karrierekről hallhatott a majdnem kétszáz hallgató.

A közönség zenei perceket tölthetett el Dévai Nagy Kamilla, Liszt Ferenc díjas érdemes művész előadás jóvoltából.

  

 

 

Szöveg és fotó: Bogdán Tibor

 

A Wiener Christmas Salont az előkelő és elegáns Franziskanerplatz 6. alatt találják meg.

Gosztola Anita a megálmodója ennek a különleges szalonnak, amely pincéjében egy családi, vagy kisebb céges rendezvényre helyt adó helység van, aminek minden díszítése a karácsonyi hangulatot idézi. Anita meghívta magát az igazi finn Mikulást, Joulupukkit, aki kiállította az üzlet Certificate-t.

A megnyitó felszólalói voltak Dr. Kovács Balázs, a Magyar Turizmus Zrt. bécsi irodájának az igazgatója, Radda István úr, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztal - Runder Tisch elnöke. Dr. Kovács Balézs kiemelte a létesítmény turisztikai fontosságát. Radda István úr beszédéből kiderült mindenki számára, hogy mekkora gondossággal készült el az üzlethelység az álom megszületésétől, a bolt megnyitásáig.

 

A hangulatot nem csak a kínált forralt bór, sütemények és pezsgő különlegességek adták (a Tercia Restaurants - Partiszerviznek köszönhetően) , hanem Mr. Bálint Gajer is, aki nem csak a Voice of Hungaryban bizonyított, hanem immár a bécsi magyarok előtt is.

Dr. Kovács Balázs, a Magyar Turizmus Zrt. bécsi irodájának az igazgatója                Radda István úr, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztal - Runder Tisch elnöke

Fotó és szöveg: Bogdán Tibor

Ökumenikus megemlékezésre került sor 2016. október 23-án, vasárnap délután fél ötkor a Bécs-Belvárosi Református Templomban, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából szervezett közösen az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, a Bécsi Magyar Római Katolikus Egyházközség, valamint az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat.

2016. október 23– án, vasárnap délután fél ötre megtelt a bécsi belvárosi református templom, nagyon sokan érkeztek, hogy közösen emlékezzenek az ’56-os eseményekre, hősökre.

Kodály Zoltán Preludium című művére bevonultak a megemlékezés celebrálói: Simon Ferenc katolikus esperes, főlelkész, Mag. D. Fónyad Pál nyug. evangélikus lelkész, valamint nt. Karvansky Mónika református lelkipásztor. Ezután a Csitári hegyek alatt című népdal egy feldolgozását hallgathattuk meg Fischer Anna tolmácsolásában.

Karvansky Mónika református lelkipásztor köszöntötte a vendégeket: Dr. Perényi János nagykövetet, Molnár Máriát a Collegium Hungaricum igazgató asszonyát, Dr. Bertényi Ivánt, a CH igazgatóhelyettesét, a bécsi magyar szervezetek jelen lévő vezetőit és tagjait, Handl György orgonaművészt, Fischer Anna operaénekest, Zádory Édua valamint Pálfi Orsolya hegedűművészeket, a Liszt Ferenc Kórust és vezetőjét, Simon Lévay Márta karnagyot, az egyházak híveit, a szolgatársait, Simon Ferenc katolikus főlelkészt és Fónyad Pál evangélikus lelkészt, valamint megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte a megjelent ’56-os magyarokat.

Mag. D. Fónyad Pál evangélikus lelkész a 90. zsoltár 1-2, 13-17 verseit olvasta fel, majd J. Ch. Bach Andante Esz-Dúr Duettje következett. Ezt követően Simon Ferenc esperes úr bevezetőjében elmondta, hogy bár az ’56-os forradalom néhány nap alatt lezajlott, a hatása, a hozadéka még ma is érezhető.

Mag. D. Fónyad Pál vezetésével bűnvallásra és feloldozásra került sor. A jelen lévő hívek kifejezésre juttatták, hogy szükségük van isten bűnbocsátó kegyelmére. Közben a Liszt Ferenc Kórus elénekelte a Kyrie eleison-t, majd dicsőítő énekek hangzottak el.

A Filippi levél 4, 6-9. verseinek felolvasása után Simon Ferenc esperes igehirdetésében a béke fontosságáról beszélt. Elmondta, hogy a forradalmat leverték ugyan, de örülhetünk, mert megmutatta, hogy nem tudják elnyomni a szabadság ösztönét, amely mélyen bele van gyökerezve a magyarokba. „Az igazság szabaddá tesz benneteket…”- tolmácsolta Jézus szavait, és kiemelte, hogy törekedni kell a békére, ám az csak párbeszéddel érhető el, és éppolyan fontos a lélek békéje, mint az emberek, népek közötti béke eszménye. 1956-ban az osztrákok példát mutattak testvériségből, amikor befogadták a magyarokat, így értük gyúltak a gyertyák, valamint az ’56-os hősökért, és az ő leszármazottjaikért.

Az igehirdetés után a Liszt Ferenc Kórus énekelt, majd a jelenlévők Karvansky Mónika református lelkipásztor vezetésével közösen mondták el a Mi Atyánkot. Fónyad Pál kérésére a hívek a béke jelével köszöntötték egymást, majd mindhárom gyülekezet vezetője elmondta az áldást.

A Collegium Hungaricum igazgatónője, Molnár Mária felhívta a vendégek figyelmét a gyülekezeti teremben lévő kiállításra, amely ’56-os kordokumentumokból állt, majd felolvasta az ausztriai református és evangélikus egyházak vezetőinek 1956. november 17-én, a magyar menekültekhez íródott levelét. A megemlékezésen jelen volt nt. Soós Mihály, ’56-os református lelkipásztor, akinek nagyon nagy része volt abban az elmúlt hatvan évben, hogy a bécsi magyar református gyülekezet nemcsak megmaradt, hanem folyamatosan bővült is.

Az ökumenikus megemlékezés zárásaként az egybegyűltek közösen énekelték a Liszt Ferenc Kórussal a Székely és a Magyar Himnuszt. Az ausztriai magyarok ünnepi megemlékezése 19 órától tovább folytatódott a Theater Akzentben.

Szöveg és fotó: Mikós Tünde

A Kerekasztal vezetőségének munkájához tartozik, hogy meghívás alapján részt vegyenek rendszeresen a számos magyarvonatkozású rendezvényeken (Magyar Nagykövetség, Collegium Hungaricum, Turizmushivatal, Politische Akademie, Gesellschaft Österreich-Ungarn, stb.). Természetesen a tagegyesületek eseménydús rendezvényeiken is igyekeznek résztvenni.

Radda István, elnök

Kilyénfalvi Gábor, társelnök

Fotók: Bogdán Tibor

A bécsi magyarok ünnepi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából

2016. október 23-án, vasárnap este hét órakor kortanúkkal folytatott kerekasztal beszélgetéssel és táncszínházi előadással folytatódott a bécsi magyarok ünnepi megemlékezése a Theater Akzentben. A rendezvényt a bécsi Magyar Nagykövetség, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala, a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb valamint az „Europa”-Club közösen szervezte.

Az előadáson való részvétel előzetes regisztrációhoz volt kötve, és már napokkal a rendezvény előtt elfogytak a helyek, így nem meglepő, hogy 2016. október 23 – án, vasárnap este hét órára megtelt a Theater Akzent nézőtere.

Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd felkérte Dr. Perényi Jánost, Magyarország nagykövetét (történészt) ünnepi beszéde megtartására. A nagykövet úr hangsúlyozta, hogy az ’56-ban történtek nemcsak hazánk életében indítottak el jelentős változást, hanem világtörténelmi szempontból is számottevőek voltak. Kiemelte, hogy rengeteg párhuzam fedezhető fel az 1848-as valamint az 1956-os események között, és hogy számára 1956 a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye ezért, valamint azért, mert ezt ő maga is megélte.

A nagykövet úr beszéde után Zsuffa Tünde írónő beszélgetett az ’56-os forradalom „élő fáklyáival”: Fáy Jenővel, Csernay Jenővel, Schermann Rudolffal, Szőke – Dénes Róberttel és Török Marikával. 

Fáy Jenő mesélt először arról, hogyan élte meg az ’56-os eseményeket. Ő akkor 17 éves volt, és a postára igyekezett egy csomaggal, amikor gyülekezni kezdtek az emberek. Mire visszafelé jött, már több százan voltak, és egyre hangosabb volt a skandálásuk: „döntsük le a Sztálin szobrot!”. Fáy Jenő csatlakozott hozzájuk, és jelen annál a pillanatnál, amikor a nyolc méteres szobor ledőlt. Azt mondta, ahhoz hasonló eufórikus hangulatot soha nem érzett azóta sem.

Csernay Jenő 21 évesen került az események sűrűjébe, katonaként. A Rádió épületénél teljesített szolgálatot, és hiába kérte tőle és társaitól az őrnagy az éles töltényeket ahhoz, hogy a tömegbe lőhessenek…

Shermann Rudolf kispap volt az ’56-os események alatt, aki – miután a forradalom kitört – sorba járta az iskolákat, hogy keresztre cserélje a vörös csillagokat... 24 évesen ment Ausztriába, ahol mindent megtett azért, hogy a kiérkező menekültek beilleszkedését segítse. Szőke - Dénes Róbert a forradalom utáni időszakról beszélt, arról, hogy a megalakuló ifjúsági szervezet szervezési titkáraként azért dolgozott a társaival együtt, hogy lakást, ösztöndíjat, tanulási lehetőséget kapjanak azok, akik Magyarországról Ausztriába menekültek a forradalom miatt.

Török Marika népmesei hőséről, saját férjéről mesélt, aki egy hónappal azután, hogy sikerült elhagynia az országot újra visszatért az éj leple alatt, hogy magával vigye a családját. Hat és kilenc éves gyermekeikkel négy órát gyalogoltak a sötét erdőben a határig, elkerülve a csapdákat, alvó határőröket és telepített aknákat, míg szerencsésen megérkeztek választott hazájukba.

A kerekasztal beszélgetést követő rövid szünet után a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb táncszínházi előadása következett. A megrázó képsorokkal, korhű kellékekkel, élőzenével és narrációval színesített táncok egy korszak jellegzetességeit mutatták be az ’56-os eseményektől kezdődően. A színvonalas előadás végén a fellépők a nézőkkel közösen elénekelték a Himnuszt.  

A felvételt itt: https://www.youtube.com/watch?v=56dwhQDUYzo

 

 

Szöveg és fotó: Miklós Tünde